Szászrégenben a hősök emléke előtt tisztelegtek október 23-án
F. Nagy Attila tanár úr bevezető szavai után Tavaszi Anita olvasta fel Szigethy Gábor Magyar álom című írását. „1956. október 23-án néhány napra Budapestre látogatott a világtörténelem. 1956. október 23-án a magyarok elfelejtettek félni. Üvölthetett a rádióban a torz tekintetű kommunista hiéna, Gerő Ernő; megpróbálhatták a rádióépület ablakaiból fejünk fölé lőtt sortüzekkel hazazavarni a lelkesen tüntető embereket; behívhatták Moszkva bolsevik lakájai a maguktól is elszántan megtorlásra, leszámolásra készen Budapest felé csörtető szovjet tankcsordát; nevezhették ellenforradalmár fasiszta csürhének az együtt éneklő, egyet akaró - Vesszen Gerő! Ruszkik haza! -, együtt mozduló sok ezer magyar embert; hirdethettek statáriumot a megszálló szovjet csapatok és magyar keretlegényeik ellen fegyvert fogó munkások és diákok megrettentésére - Magyarország azon az estén és a következő napokban megtanult hinni a feltámadásban.”
Ezt követően Erős Gergely szavalta el Lakatos István A fiatalokhoz! című költeményét.
A Pertu Maior Technikai Líceum hallgatói után Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Percze László konzul mondott ünnepi beszédet. „Nem vagyunk elvtársak!” - emelte ki az egykori forradalmi tömeg egyik legfontosabb felismerését. Azt a történelmi döntést, mely az addig óvatos politikát folytató Nagy Imrében is gyökeres változást érlelt, hogy azután vállalja népével együtt a mártírok sorsát.
A megemlékezés archív filmfelvételek és az egykori felkelőkkel készített interjúk vetítésével folytatódott. Megszólaltak hajdani Corvin közi harcosok s a szovjet politikai döntéshozás képviselői egyaránt.
Az ünnep zárómomentuma annak a fotókiállításnak a megnyitása volt, mely rövid áttekintést nyújt a legfontosabb eseményekről a szabadságharc kitörésétől kezdődően annak vérbe fojtásáig.
