"Egy új helyszínnel gazdagodik a Petőfi Sándor Program"

Bemutatkozással kezdődött beszélgetésünk:

• Szabó Julianna vagyok, 1952. október 19-én születtem, Csernakeresztúron. Én egy olyan családban nőttem fel, ahol anyám, apám nagyon szeretett énekelni. A családban is mindig volt hagyományőrzés, úgymond, mert az ének, a zene, a muzsika, a színjátszás mindig fontos volt számunkra. Édesanyám mindenben benne volt. Nagyanyám Bukovinában, Andrásfalván született, anyai nagyanyám, és nagyapám Hadikfalván. Mindketten Dévára költöztek, utána ott házasodtak össze, és Csernakeresztúron az 1910-es kitelepedéskor váltottak telket és itt telepedtek le. Édesanyám itt született, édesapám Gyergyószentmiklóson. Mivel itt a közelben, Vajdahunyadon jobb volt a megélhetés, Gyergyószentmiklósról ide jöttek. Egy jókedvű, énekes családból születtem, édesanyám dalárdában énekelt, itt Csernakeresztúron. Mióta a bukovinai székelyek idetelepültek, mindig volt színjátszó csoport, dalárda, énekkar. Édesapám is nagyon szeretett énekelni, de ő színpadon nem szeretett szerepelni, de édesanyám, ő kitett magáért mindig. A családba mindig az volt, hogy a régi bukovinai énekeket nagyon szerettük, és ezt már kiskorunktól megtanultuk húgommal együtt.

• A településről mit kell tudni?
• Csernakeresztúr az 1300-as évektől már említve van, S. Cruce néven szerepel, Árpád-kori magyarok lakták, akik időközben elrománosodtak és az 1910-es bukovinai idetelepítéskor a magyarság aránya megszökkent, ugye bukovinai székelyek települtek Csernakeresztúrra. Amióta ide telepedtek elmondható, hogy keserves életük volt, és ezt műsoraikban is megjelenítették, keserves énekeket énekeltek, de azért vidám is volt, és lakodalmi jelenetek is.

• Mesélne Csernakeresztúr jellegzetességeiről? Mit érdemes megnézniük az ide ellátogatóknak? Mit mutatnának meg nekik legelőször?
• Hát legelőször a Tájházat. Ugye a faluba faluturizmus is működik, vendégeink legelőször a Tájházba lépnek be, és ott ugye ízelítőt nyernek a csernakeresztúriak életéből. A Tájházat 1994-ben tudtuk megvásárolni, a Hagyományőrző Egyesület tagjaival, az Illyés Közalapítvány segítségével. Nyáron megvásároltuk és Erzsébet napján, novemberben volt a felszentelése, felavatása. Közben az akkori Hagyományőrző Egyesület tagjai gyűjtögettek a faluba, a szomszédfaluba, Sztrigyszentgyörgyön, ahová ugyancsak bukovinai székelyek települtek, hasonlóan mint Déván, Vajdahunyadon, kaptunk onnan is tárgyakat, amit a tájházba kiállítottunk. A kiállított tárgyak között teljes mértékben Bukovinából hozott tárgyak vannak kiállítva. Tehát ez a büszkeségünk. A Hagyományőrző Csoport is abban az évben, 1994-ben alakult, azzal a céllal főleg, hogy valami olyan maradandót hagyjunk magunk után, amit majd a gyerekeink vagy az unokáink is hasznosnak találnak.

• Csernakeresztúron létezik egy egyesület, ami keretbe fogja a csoportokat és az egyéb kulturális tevékenységeket is. Mondana pár szót erről?
• Tehát a Hagyományőrző Egyesület keretében létezik a tánccsoport, 1994-ben alakult az Egyesület is, azelőtt örökké volt műkedvelő csoport, csak nem törvényes keretek között. 1994-ben törvényes keretek között megalakultunk, és azóta tánccsoportunk hál’ Istennek igen ismert, inkább határon kívül ismertebb, mint szűkebb hazánkban.

• Hány tagot számlál az Egyesület?
• Induláskor ötvenen voltunk, házaspárok is voltak, idősebb emberek, gyerekek, tehát akkoriban azt mondták, hogy egy hagyományőrző egyesületben mindenféle nemzedékből kell legyen tag, és ez nálunk így is volt, három éves gyermektől a 80 éves korig. Édesanyám 84 évesen is még a színpadon énekelt. Mostani csoportunk 10-12 párból áll. Bukovinai székely táncokat általában, és dél-erdélyi táncokat táncolnak. Ezelőtt 3 évvel meghalt a táncoktatónk, sajnos. Ő nagyon szerette a táncot, éneket és a fiatalok is köréje csoportosultak. Általában Bukovinából hozott énekeket, táncokat tanultunk, tanultak tőle, de még édesanyám által mutatott lépései szerint táncoltuk a „Tappantóst”, a „Hétfélést”. Ugyanakkor dél-erdélyi táncokat is betanultak, amit egy többnemzetiségű táncegyvelegnek is lehetne nevezni.

• Ha jól tudom, készülődik az utánpótlás is?
• Készül az utánpótlás, hál’ Istennek, neked köszönthetően.

• Mesélne nekem a jövőbeli terveikről?
• Hát terveink, azok vannak… Minden embernek vannak tervei, ugye egy csoportnak is vannak tervei. Sajnos a Kultúrházunk nagyon rossz állapotban van, nem tudunk színpadra lépni, nem tudunk egy műsort előadni, itt Csernakeresztúron. Meghívásokra elmegyünk ide-oda, de sajnos itt Csernakeresztúron nem tudunk színpadra lépni. Színpadunkra annyira ráfolyik az eső, és a deszkák annyira korhadtak, hogy félünk, beszakad alattunk. Ezért van egy olyan tervünk, hogy a Tájház udvarán - mivel van elég helyünk - szeretnénk egy csűrt, színpaddal és próbateremmel építeni. Erre most nagyon készülünk, írjuk a pályázatot, és reméljük kapunk is rá segítséget, hogy meg tudjuk mindezt valósítani. Ez a legfőbb tervünk, és az, hogy legyenek továbbra is fiatalok, akik táncolnak és továbbviszik hagyományainkat.

• Miben tud segítségül szolgálni a Petőfi Sándor Program?
• A programban való részvétel nagy segítség lesz számunkra. Mi 3 éve már gondoltunk erre, táncoktató nélkül maradtunk. Nem tanult táncoktatónk volt, hanem „beleszületett táncoktatónk”. Nálunk a gyerekek, a fiatalok általában öröklik a hagyományokat, táncokat, nagyanyáktól, szülőktől. Mondjuk ha a szülők táncoltak, akkor már a gyerekek is szerettek volna, ezért eljártak sokan a tánccsoportba. Nagy szükségünk lett volna és mai napig is nagy szükségünk van egy táncoktatóra, szervezőre, ezért nagyon örülünk, hogy itt vagy velünk!