Kelemen Kálmán hagyatéka Hétfaluban
Nevével és leveleivel folyamatosan találkoztam a későbbiekben, illetve mindig izgatott az is, hogy mi lett a Budapest, II. kerületi Kapás utcai múzeumának sorsa, hová kerülhetett az összegyűjtött anyag, amelyet Koren Emil evangélikus lelkész is említ az Evangélikus Élet egyik 1977-es számában.
Később, már a rendszerváltás után megismerkedtem a fiával, akivel rövid ideig kollégák is voltunk, de sok mindent nem tudtam meg tőle sem, nem említette, hogy a gyűjtemény megmaradt része hová került. Aztán a költözés miatt a Néprajzi Múzeum anyagát csomagolni kezdték, és előkerült egy kosár, benne gyönyörű, leltározatlan darabokkal. Éppen 1979 óta rejtőzködött a múzeum egyik termében, és a munkatársak csak sejtették, hogy hétfalusi anyagról lehet szó, amikor megkerestek. A meglepetéstől szólni sem tudtam, mikor megláttam, hiszen ezt kerestem évtizedeken keresztül. Felkutattuk Kelemen Kálmán unokáit, akik visszakaphatták a nagyapa által összegyűjtött rengeteg értékes darabot, ám még a múzeumban az átvételkor úgy döntöttek, hogy haza is kerüljön belőle. Sok tervünk volt vele, de járvány megakadályozta, hogy korábban elhozzam és kiállíthassuk, de idén sikerült az anyagot hazajuttatnom, és most megtalálta megfelelő helyét a Népi alkotóműhelyben, ahol a viseleti darabok mintaként szolgálhatnak a viseletvarróknak, a szebbnél-szebb hímesek pedig a szövőknek.
