A himnuszok eléneklése után Szalipszki Endre, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzula köszöntötte a jelenlévőket. Megemlékezett a forradalom kitöréséről, és leveréséről. Szót ejtett a forradalom utáni megtorlásokról, valamint 1958. június 16-ról, Nagy Imre és társai kivégzéséről. A Beregszászi Konzulátus - a Magyar Kormánytól - pályázat útján kapott támogatásból számos megemlékezést tartott Kárpátalja szerte. Tavaly Beregszászon is felavatták a 60 évvel ezelőtti hősök tiszteletére készült emlékművet, továbbá ennek a lehetőségnek köszönhető a rahói emlékmű is. A főkonzul úr személyesen köszöntötte a jelenlévő Milován Sándor urat, aki Kárpátalján fiatalemberként bátran kiállt az ’56-os forradalom mellett, és vállalta tetteiért a börtönbüntetést is. Élő kapocs ő 1956 és napjaink között. Az ő példája mutatja, hogy az embernek mindig van választási lehetősége. Ez a példa ma is időszerű valamennyiünk számára.
1956-ban Magyarország elsőként kelt fel a szovjet rezsim ellen, ezért bátran mondhatjuk, hogy 1956 előzménye volt az 1968-as csehszlovákiai, majd az 1981-es lengyel eseményeknek, és a berlini fal leomlásának is. Ezeket a dátumokat két dolog kötötte össze: a szabadság kivívása, illetve a nemzeti függetlenség megteremtése. Egyetemes értékek ezek, ahogyan a rahói emlékmű is egyetemes értékeket hordoz. Egy allegória, elvont, ugyanakkor konkrét is. Egy arc nélküli kőtest, amely fájdalmat tükröz, és golyók ütik át. Lehet ez egy forradalom harcosa, lehet ez egy keresztény mártír, aki a hitéért áldozza fel életét. De állva marad, és azt mutatja, hogy minden bajból van lehetőség fennmaradni, és vállalni a jövőt.
Az emlékjel alatt található 1956-os dátum konkrét eseményre utal. Egy olyan hazafit ábrázoló alkotás, aki kész volt életét áldozni, mindezt úgy téve, hogy nem másoknak okozott sérelmet. A hazafiság is egyetemes érzés, egyetemes érték. Ez az üzenet napjainkban is érvényes. Szalipszki úr beszéde végén köszönetet mondott Kolodkó Mihálynak, a szobor alkotójának; Mikulyák László rahói esperes úrnak, aki engedélyezte a szobor kihelyezését a templom oldalán, Rahó város vezetésének, akik partnerek voltak abban, hogy Rahón is méltón emlékezhessünk a magyar hősökre, valamint az ünnepség szervezőinek.
Rahó képviseletében a város jegyzője, Brehlicsuk Dmitro köszöntötte az ünneplő közösséget. A rövid történelmi áttekintés után a kárpátaljai események egyik élharcosa, Milován Sándor úr mondott ünnepi beszédet. Milován Sándort forradalmi tevékenységének elismeréseként 1992-ben ’56-os emlékéremmel tüntették ki, majd 2006-ban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is. Milován úr fontos feladatának tekinti a forradalom méltatását, az emlékezést. Az ’56-os események megértéséhez az I. Világháború eseményeihez kell visszamenni. Majd a II. Világháború után ismét bevonultak a szovjetek Magyarország területére. Sötét időszak volt ez a magyarok számára, hiszen velünk sokkal keményebben bántak, mint a lengyelekkel, vagy csehszlovákokkal. Ezért kelt fel a magyar nép ’56. október 23-án, és ezért sikerült ilyen véresre a forradalom. Ezután az egyetemes világtörténelem, majd a magyar történelem palettáján is elhelyezte ezt a történelmi eseményt. A világtörténelemben az első igazi csapást Magyarország adta a kommunista uralomnak. Hangsúlyozta, hogy nem a fegyverek miatt, hanem mert lerántotta a leplet a Szovjetunióról, hogy soha nem fog megváltozni, mindig egy terrorállam lesz. Az egész nyugati társadalom addig elhitte ezt az álságos hazugságot, amely arról szólt, hogy lesz majd egy emberarcú szocializmus. Milován Sándor szerint éppen ezért a világtörténelemben egy fényes lappal kellene jelezni a magyar forradalmat. Sajnos azonban ez nem így van, mert 1956. október 29-én kirobbant a Szuezi válság. Ezek után az USA elnöke biztosította a szovjet vezetést, hogy nem fognak közbe avatkozni, vagyis tulajdonképpen szabad kezet kaptak a szovjetek. Ezzel megpecsételődött a magyarok sorsa. Zárógondolatként elmondta, hogy mióta Magyarországnak nemzeti kormánya van, azóta 1956. a magyar történelemben helyére került. Elfoglalja a helyét az 1703-as Rákóczi-féle szabadságharc, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mellett a dicsőséges események sorában.
A beszédek után az emlékjel ünnepélyes leleplezése, majd megáldása következett. Mikulyák László rahói esperes-plébános 1956-os forradalomra emlékezve kérte Isten áldását. A plébános úr egy festménnyel mondott köszönetet a beregszászi főkonzul úrnak, hogy áldozatos munkájával lehetővé tette a rahói magyarság számára, hogy Beregszász után Rahó is gazdagodott egy – a 60 évvel ezelőtti magyar hősök tiszteletére állított – alkotással. Kolodkó Mihály, az emlékjel megformálója is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. Ady Endre: A Tűz csiholója című versét Titor Zoltán előadásában hallhattuk. Az ünnepi eseményt a koszorúzással, valamint a virágok és mécsesek elhelyezésével zártuk. Az ünnepségen jelen volt még Varga Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzula, valamint Ambrus Pál az UMDSZ Felső-Tisza Vidéki elnöke, técsői nyugalmazott líceumigazgató, és ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza Vidéki középszintű szervezetének elnöke.
