Ez a föld az enyém – Segesvár
Zerkovitz Béla idézetével kezdtem, és folytathatnánk, „Ez a föld, ez a táj, drága hű barát…”
Erdélyből jelentkezem, Segesvárról, ahol megkezdtem ösztöndíjas tevékenységemet. Segesvár szellemisége, a középkori várnegyed, a régi épületek, a szűk utcák, a bástyák, csodálatos hangulatot árasztanak, elvarázsol bennünket, mellyel nem lehet betelni.
Segesvár szórvány magyar terület. Komoly, áldozatos, következetes munkára van szükség, egy zömmel román környezetben, ahol a magyar lakossok száma 4782 fő, a román lakosoké 20 874 fő. Rendkívül fontos hogy a gyerekek felnőve is magyarnak érezzék magukat. És itt ki kell hangsúlyozni a magyar tanárok áldozatkész munkáját, melyet csak erős hittel, hivatástudattal, erős nemzeti tudattal lehet végezni.
Két hónapja nyílt egy magyar kávézó, melyet Szabó Károly és Szabó Lilla fiatal magyar házaspár üzemeltet. Nagyváradról érkeztek, egy olyan környezetből, ahol erős magyar, összetartóbb közösség él. Segesváron, más a helyzet, szembetalálkoznak a nehézségekkel. Kávézójuk megnyitásának kifejezett célja, hogy a magyarságnak egy kevésbe formális helyet nyújtsanak. Legyen szó egy finom kávéról, limonádéról vagy a délutáni borozásról, kerekasztal beszélgetésről, ők ennek helyet adnak. Szabó Károly kezdeményezését örömteli dolognak tartom! Megtudtam, hogy terveik között szerepel kulturális események lebonyolítása is, legyen szó egy egyszerű felolvasóestről, szavalásról, kiállításról vagy akár egy könyvbemutatóról. A lényeg, hogy nyitottak teret adni mindennek, ami a helyi és környékbeli magyarságot egy fedél alá gyűjtheti.Nem mindennapi, hogy egy erősen román környezetben létrejön egy önszerveződésű magyar csoport, akik szívesen jönnek össze egy közös programra, játékra, akár Activity-re a kávézóban.
Az est folyamán, ahogy telt az idő, mindenki nyitottabbá vált, szívesen beszéltek személyes élményeikről, tapasztalataikról, a mindennapokról és a bennük lévő keserűségről. Őszintén.
Egy fiatal újságírónő mondta: "a fiatal korosztályban, főleg a vegyes házasságot kötött pároknál, családoknál nem divat magyarnak lenni". Beszélt a nemzeti nevelés-, a magyar történelem oktatásának fontosságáról és hogy a történelem győzedelmeit tanítsuk, ne csak a veszteségeket! Mindannyian, egyértelműen úgy vélték, hogy Segesváron nehéz dolgunk van. Egy passzív, széthúzó közösséget kell újból összekovácsolni. Meg kell erősítenünk itt minden magyarban, hogy össze kell tartani. Huszon, harminc éves fiatalok szájából ezt hallani, nem volt könnyű: „Mi nem felejtettük el a csonka Magyarországot, hiszen testvérek vagyunk, egy vér csörgedezik ereinkben, ők miért felejtettek el bennünket?”
A kezdeményezés nagyon jó, hiszen önszerveződnek, találkoznak és beszélnek az anyanyelvükön, magyarul, egy román környezetben. Hogy ne vesszen el az, ami a legfontosabb, az anyanyelv, hogy magyar szívvel érezhessenek!
