Gyúrtak, nyújtottak az asszonyok Tiszakálmánfalván…

Tiszakálmánfalva, hivatalos nevén Budiszava Szerbiában, Vajdaságban a Dél-bácskai Sajkás-vidéken fekszik. Újvidéktől 18 km távolságra. Közigazgatásilag Újvidékhez tartozik, mindinkább peremvárosi jellege van. A falu 1884-ben jött létre abból a megfontolásból, hogy a magyar állam ellensúlyozza a bécsi udvar telepítési politikáját, amelynek során a Délvidéken számos német, szerb, horvát, szlovák és ruszin település alakult. A faluban egy szerb és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működik, amely az egyház megértésének köszönhetően a Katolikus Kör épületét használja. Alapvető célkitűzésük anyanyelvünk és hagyományaink ápolása, a helyi szokások felidézése, a lakosság bevonása a művelődési egyesület munkájába, életébe.

2017. október 21-én rendezték meg a faluban, a VIII. Tésztafesztivált. Reggel kilenc órakor érkeztek a meghívott vendégek a „Kör” épületébe. Mátyás Ágnes szervező, a helyi kézimunka csoport elnöke köszöntötte a megjelenteket. Több helyről érkeztek hagyományőrző csoportok: Temerinből, Újvidékről, Szenttamásról, Pirosról, Muzslyáról. A rendezvényt az Árvácska Kézimunkacsoport szervezte.

Közös reggelivel, kis itókával indult a nap. Mindenki feldíszítette, rendezte a számára kijelölt standot. Szebbnél szebben díszített asztalokat láthattunk, amelyeken különféle kalácsok, mákos tészta és sok más különleges recept alapján készült sütemények illatoztak. A kiállított ételeket szabad volt megkóstolni és vásárolni is lehetett belőlük. Évről évre egyre több régi recept szerint készült édesség kerül itt terítékre. Ebben az évben kelt kalácsokat, béleseket, régi és új finomságokat készítettek a vajdasági hagyományápoló asszonyok. Ezen kívül egy rögtönzött kézimunka-kiállítás is várta az érdeklődőket, illetve egy asztalnál a csigatészta készítésével lehetett megismerkedni és saját kezűleg kipróbálni elkészítését. Megtudtuk, hogy a csigatésztának a liszt és a tojás a két legfontosabb összetevője, viszont a jó csigatésztának más a titka. Ez a titok egyelőre titok is marad.

A gyerekek sem maradtak ki a sütésből. Ők is megragadták a munka végét. Ezúttal a túrós pogácsa készítését sajátították el.

A temerini hölgyek a hagyományos tarhonya készítését mutatták be, hiszen ezt a finomságot sokféleképpen lehet tálalni. Tényi Irénke: „Ha megpörkölik és felöntik vízzel, ízesítik és megfőzik, akár egytálételnek is megfelel uzsonnára vagy vacsorára. Pörköltek mellé is szívesen alkalmazzák a házi tarhonyát, egy csirkepörkölt vagy marhapörkölt mellé.” A hagyományápoló csoportok tagjai minden évben arra törekszenek, hogy a régi, nagymama receptje alapján készült finomságokat hozzák a fesztiválra. A szenttamási Mesebik Erszébet szerint a kelt kalács a legfinomabb. „Lehet dióval is meg nagy szőlővel is készíteni, mint egy hagyományos kelt kalácsot, csak nem kell zsír bele. Kikeverjük a tojássárgáját, a cukrot meg zsírt, megpihen és amekkorára nyúlik a tészta, kinyújtjuk, utána összehajtjuk.” A pirosiak az ünnepi levesbe való csigatésztát készítették el.

Ebéd előtt a helyi Derenduca Néptáncegyüttes dunántúli ugrós táncbemutatót tartott a vendégeknek, majd a közönség bevonásával fergetegesen jó hangulatú táncház kerekedett ki. 

Búcsúzáskor minden résztvevő köszönőlevelet kapott ajándékba.

Kellemes, igazán jó hangulatú nap volt, melynek fő célja a barátkozás és a tapasztalatcsere volt – mondta Mátyás Ágnes: „Barátaink jöjjenek, tanuljanak tőlünk, ugyanakkor mi is tanulunk tőlük. A hagyományos kalácsok és tésztafélék elkészítési módja mellett átvisszük a szeretetet és a boldogságot, mert itt szépen társalgunk. Találkozunk olyan barátokkal is akikkel ritkán tudunk találkozni.”