Pártosfalván jártam a Húsvét előtti hetekben. A helyi kétnyelvű általános iskola diákjai azt kérték tanáraiktól, hogy legyen az iskolában egy tematikus nap, aminek keretében hagyományos népi mesterségekkel és a régi hétköznapi tevékenységekkel ismerkedhetnek meg.
Több csoportban dolgoztak a diákok. Voltak, akik kukoricamálét sütöttek, mások vajat köpültek, amit aztán közösen fogyasztottunk el kenyérrel és mézzel az iskola aulájában egy hangulatos uzsonna keretében.
Tanteremről-tanteremre járva választani lehetett a különböző tevékenységek közül: volt kukoricamorzsolás és csutkatorony építés; virágok készítése krepp papírból; szövés-kötés; kosárfonás-seprűkészítés; tökmagmagköpesztés; népi hangszerek megismerése és tojásbatikolás (ebben a műhelymunkában én is segítő voltam).
Az iskola egyik volt tanárnője a kiállított régi tárgyak használatáról beszélt és arról, hogyan éltek az emberek régen. Hogyan működött a petróleum lámpa, vagy milyen volt palatáblára írni.
Az önellátás kemény munka volt, de megvoltak a maga hagyományai, amik megtartották elődeinket. A család összetartása a mindennapi munkákban is elengedhetetlen volt.
Ilyen volt például a tökmagköpesztés (pucolás). A magokból sajtolt értékes olajat ugyan ma már üzemekben készítik, de errefelé minden háztartásban fellelhető napjainkban is és a muravidéki iskolák menzáján is a friss saláták kiegészítője. Igazi csemege!
