Közösségi életünkben az együtt töltött idő, szinte megszentelődik, ha énekszó is övezi. Népdalénekesként ebben igyekszem Székelykocsárdon is "jelen lenni". Néprajzosként pedig a természetes, autentikus dalkincset feleleveníteni.
Az elmúlt időszak jeles napjaiban mindenütt megszólalt Székelykocsárdon az emberének. A Dalárda próbáin mindig az adott ünnepkör dalkincsét nézzük és a Magyar Ház délutáni foglalkozásain a gyerekekkel ugyanezt tesszük. Sok olyan énekes szokás újraéleszthető, ami a közelmúltban tűnt el, de a faluközösség emlékeiben még ott van... A téli ünnepkör nagyon gazdag énekszóban.
Így volt ez Kocsárdon is és így lett most is, amikor "Angyalvárás" ünnepén a felső tagozatos diákokkal karácsonyi kántákat tanultunk és a fiúkkal regöltünk. Mivel a templomban minden karácsonykor szavaltak, énekeltek a kocsárdi gyerekek, fontosnak tartottam a nem idevalósi magyar tagozatos gyerekekkel is együtt ünnepelni. Ezt a Magyar Házban karácsonyfa mellett, friss mézeskaláccsal, szülőkkel, nagyszülőkkel meg is tettük. Karácsony szombatján pedig a református templomban a Dalárda énekelt. Repertoárjába igyekeztem olyan összeállításokat készíteni, melyből kiderül, hogy keresztény magyarságunk itt a környéken hogyan is ünnepelt énekszóval. Nagyon szép visszhangja került mindkét eseménynek. Bekapcsolódtunk a házaló csapatos kántálásba is, ahol egymást énekelte meg a Dalárda közössége házról házra látogatva.
Továbbiakban már a Magyar Kultúra Napján hangzottak el népdalok Maroskoppándról, viseletben és természetesen a Himnusz és a reformkor magyar kultúrájának felidézésével. Ezek a gyermekek a környékbeli falvak leszármazottai, célom, hogy "visszatanítsam" amit csak lehet. Ilyenformán Maroskoppánd, Magyarbece, Nagymedvés,Magyarlapád és még oly sok közeli település énekelt népzenéje lesz újra sajátja a magyar tagozatos diákoknak.
