A Hair musical Segesváron

Székelyföld egyik kulturális központjából, Székelyudvarhelyről, a régi iskolavárosból érkező diákok, a Tamási Áron Főgimnázium tanulói olyan színpadi adaptációt, olyan témát vettek elő, ami kerek négy évtizeddel ezelőtt került a filmvászonra. Miloš Forman cseh filmrendező első amerikai filmje az 1979-ben bemutatott Hair, ami az azonos című musical alapján készült. Magyarországon 1980-ban mutatták be, Romániába, idősebb erdélyi kollégák és barátok elmondása szerint, hivatalosan csak a kilencvenes évek elején ért el. A mi generációnk, a vietnami háború után, nagyjából a film forgatásának időszakában született, vagyis, ha nevelőink, tanáraink nem vetítik le nekünk a filmet a kilencvenes évek elején, mi sem sokat tudtunk volna erről a korszakról, mégis, ez a korszak zenei ízlésünket is meghatározta. Amikor beléptem a terembe, ahol az udvarhelyi diákok a fellépésre készültek, éppen a The Doors „Riders on the Storm” című száma ment, aztán a „Paint it Black” a Rolling Stones-tól, majd John Lennon-tól az „Imagine”. Megkérdeztem, honnan ismerik ezeket, a tanáraiktól, akik felkészítették őket? Az egyik srác, aki Lafayette-t alakította, és ahogyan mi anno, eredetiben, angolul énekelte az egyik dal szövegét éppen, azt válaszolta, hogy nem a tanáraiktól, hanem maguktól ismerik, maguk fedezték fel ezt a korszakot, zeneileg is. Még meg sem születtek akkor, amikor ránk ez a korszak, a filmeken, a könyveken és zenén keresztül nagy hatással volt. Mindannyiszor megkönnyeztük a zárójelenetet, amikor Claude Bukowski helyett „beugró” hippi barátját, a film főkarakterét, Bergert viszik el tévedésből a riadókészültségben lévő amerikai laktanyából Vietnamba, ahol elesik. Bergert, aki gyűlölte a háborút, és a társadalmi képmutatás ellen lázadó fiatalt formálta meg a filmben. Claude nem ér vissza időben, egy hirtelen riasztás után már csak a kiürített laktanyát találja, és Bergert elviszi a vietnami bevetésre induló amerikai katonák csapaszállító repülőgépe... – „Berger! Berger!” – kétségbeesetten, sírva kiáltja, és a horizonton eltűnik a repülőgép, vele Berger. Még most is megkönnyezem. Mindig.

https://www.youtube.com/watch?v=0mH23CAV7jE

A film alapmű. Diákjainknak ajánlom, hogy az angol nyelv tanulásához is használják fel a dalszövegeket. Nálunk, nálam bevált. Amikor angolul tanultam, kedvenc darabjaim dalszövegeit fordítottam, például a Pink Floyd „The Wall” című albumát, ami szintén ebből a korszakból való, és a mai napig a leginspiratívabb rockopera a zene- és filmtörténetben. Az István a király alkotóinak is mintaként szolgált, dramaturgiai, műfaji és zenei szempontból egyaránt. Következő alkalommal, egy délutáni vagy esti fakultatív foglalkozás keretében, a filmet is szeretném levetíteni. Udvarhelyi diáktársaik előadása után a fiatalok, úgy hiszem, érdeklődéssel és figyelemmel ülik végig majd a film 121 percét. „Let the sunshine in!”