A lészpedi bölcsőde és óvoda valósághű története első kézből, egy ösztöndíjas tollából
Eltelt a hatodik hónap a lészpedi bölcsi és ovi tanévében, az eddigi legeseménydúsabb, izgalmas, fergeteges hónap. Február elsejével összeszedtük minden kis bátorságunkat, és elindultunk a Pusztinában megszervezett Szeret-menti Népdalvetélkedőre. A lészpedi bölcsi és ovi működésének első megmérettetésére indultunk négy kisleánykával. Még soha korábban nem volt alkalmunk megmutatni mit dolgozunk, mit tanulunk, milyen ügyes gyermekecskéket nevelünk. A leánykákat otthon szépen felkészítették, csodás kis viseletekbe öltöztették. Pusztinában aztán mindenki a csodájukra járt, ehhez még hasonlót sem látott senki soha, ilyen apró gyermekek még nem voltak részesei az oktatási program rendezvényeinek, még nem szerepeltek sehol és főleg nem nyitottak meg rendezvényt. Szem nem maradt szárazon, ahogy a kicsikék a "Tavaszi szél utat száraszt" kezdetű népdalt énekelték.
Mérföldkő lehet ez az alkalom intézményünk, a lészpedi ovi, de az egész oktatási program és a Moldvában folyó magyar nyelvű oktatás életében is. Az óvodai nevelés már legitim, valós, nemcsak elbeszélésekből ismerhető, de első kézből, tapasztalatból is.
Magunknak jutalmul farsangi mulatságot is tartottunk a kicsiknek, teljes létszámmal, fergeteges mulatsággal, csillogó jelmezekkel, lufikkal és málnaszörppel. A szülők, nagyszülők újfent biztosítottak támogatásukról, és nagy reményekkel tekintenek a jövőbe a lészpedi óvoda megépítését illetően.
Talán a tavasz hoz jó híreket, megújulást ebben az elakadt ügyben is.
