Jelenlegi hely

Holló István atyát az Úristen különös ajándékának tekintik a gráci magyarok

/ Varga Gabriella /
varga.gabriella képe
Az egyház nélkül a szórványban és a diaszpórában nincs, de legalábbis nagyon nehéz a magyar megmaradás. Ausztriában is számos helyen a lelkészségek adnak helyet a kultúregyesületeknek, cserkészcsapatoknak, hétvégi magyar iskoláknak, néptáncegyütteseknek, színjátszó körnek, akik közgyűléseiket, foglalkozásaikat, próbáikat, rendezvényeiket az egyházközségek közösségi termeiben tartják, de a magyar lelkészek többsége minden más módon is jelen van a kulturális életben és minden lehetséges módon segíti a csoportok munkáját. A magyar nyelvű szentmisék és az azt követő agapék alkalmat adnak a találkozásra, együttlétre, beszélgetésre, tehát ez is nagyon fontos összekötő kapocs a magyarok között. Holló István atya, noha osztrák pasztorációban szolgál, a gráci magyarok életében is jelen van.

 

Virágvasárnapi barkaszentelés

Holló István atya a kelet-magyarországi Mátészalkán született 1982-ben görögkatolikus családban. Papi hivatása kibontakozásában a helyi görög- és római katolikus lelkipásztorok játszottak döntő szerepet. Családja több-kevesebb megértéssel elfogadta döntését, de a katolikus egyházat és működését bizonyos távolságból szemlélik ma is.

Szemináriumi évei alatt különös hatással volt rá a váci előkészítő év, amelyen együtt vettek részt a római és a görögkatolikus papnövendékek. „Azt hiszem, mindenkit gazdagított ez az időszak, mely egymás megismerésével és a mindkét rítus szertartásain való részvétellel vált gyümölcsözővé” – emlékszik vissza Holló atya.

Teológiai tanulmányait Grácban végezte; dr. Egon Kapellari graz-seckaui megyéspüspök 2009-ben szentelte pappá. Első állomáshelye, Knittelfeld és környéke komoly próbatételt jelentett számára. Iparvidéken káplánként nem egyszerű a lelkészi szolgálat: szembe kellett néznie a munkanélküliséggel és annak a családokra kiható következményeivel, s emellett az egyháztól távol élő, illetve azzal kritikusan szembenálló emberekkel, a velük való kapcsolatfelvétel nehézségeivel is. Szeretettel emlékezik első, nagyon megértő és vendégszerető plébánosára, Rudolf Rappel atyára, akitől sokat tanult. Alig néhány évvel volt idősebb Holló atyánál, de megmutatta neki, hogyan lehet békésen reagálni igazságtalan kritikákra, s hogy sosem szabad éreztetni a felsőbbrendűséget és visszaélni a hatalommal.

A sportot és zenét kedvelő Holló atya így mesél kezdeti tapasztalatairól: „Amikor legelőször a városi zenekar próbájára elmentem a klarinétommal, illetve amikor első alkalommal bejelentkeztem az edzőterembe, elég szkeptikus hangon kérdezték meg mindkét alkalommal: Ön tényleg pap? – Hát persze! Miért ne? – válaszoltam. Így mindkét helyen sikerült jó ismeretségeket és barátokat szerezni, az egyháztól talán kicsit távolálló emberekkel is.”

Ezután Trofaiachba helyezték káplánnak, ahol két másik plébániát is el kellett látnia. Akkori plébánosa Grácban is dolgozott a püspök mellett a pasztorális intézet vezetőjeként, így Holló atyának káplánként sok lehetősége adódott arra, hogy szabadon hozzon döntéseket. A három egyházközség irányításával meglehetősen közel került a vezetői szerephez.

Stájerországban az Alpok szépségét is megismerte és megszerette. „A több órás hegymászás után a hegycsúcsokon bemutatott szentmisék kimondhatatlan érzéssel töltik el az embert. Trofaiach mellett a Reiting-Gößeckre a hívekkel természetesen gyalog mentünk fel a 2214 méter magas hegycsúcsra az ott felállított keresztnél misét végezni” – meséli.

2013-ban kinevezték a mintegy tízezer lakosú Deutschlandsberg járási székhely plébánosának, amellyel az ahhoz tartozó négy másik település plébániaközösségének lelki gondozása is együtt jár; mindezt egy káplán segítségével látja el. Holló atya mindemellett játszik a városi zenekarban, tagja az osztrák Vöröskereszt intervenciós csoportjának, a helyi tűzoltóság kurátora. Mint magyar lelkész az egyházmegye területén ő is végez kétnyelvű, illetve magyar nyelvű keresztelőket, esküvőket és más szertartásokat, bemutat magyar nyelvű szentmiséket. Igyekszik minél hangsúlyosabban jelen lenni a gráci és velük együtt a stájerországi magyarok életében.

– Szeretnénk az Ausztriában élő magyarokért, a magyar nyelvű imáért, hithirdetésért, istentiszteletekért, a magyar közösségekért valamit tenni, nyilván amennyire a lehetőségeink engedik – magyarázta az ausztriai magyar és magyarul beszélő papok idei találkozóján Holló atya. – Nekem a magyar hívekkel majdhogynem csak és kizárólag a gráci egyházközségen keresztül van kapcsolatom, ahová Stájerország több egyházközségéből is eljönnek a hívek a heti magyar szentmisére. Egy-két család még kéri a házszentelés szertartását, és ez jó lehetőség, hogy legalább évente ezt a néhány családot meglátogassam. Deutschlandsbergben is sikerült egy-két magyar házaspárral felvennem a kapcsolatot, de ezt baráti szinten tartjuk fenn. A fiatalabb generáció, a 25–35 év közöttiek nagyobb részének más az egyházhoz való viszonya: külföldön sokkal inkább a maguk boldogulását keresik, mintsem az egyházzal való kapcsolatot, de azért baráti szinten is sokat el lehet elérni.

Elsőáldozás és bérmálás szentségének kiszolgáltatása

S hogy mit jelent a gráci magyar katolikus közösség számára Holló István atya jelenléte, arról Ugri Mihály, a Pasztorális Tanács volt elnöke a következő választ adta:

– István atya már görögkatolikus teológus korában megismerkedett közösségünk több tagjával. Amikor ideje engedte, részt vett programjainkon és segítségünkre volt, szükség esetén igeliturgiát tartott. Pappá szentelése után osztrák híveket szolgáló káplánként is kereste az alkalmat, hogy anyanyelvén misézhessen. Közösségünkben – Molnár Ottó atya mellett – bekapcsolódott a magyar nyelvű pasztorációba, amiért nem tudunk neki eléggé köszönetet mondani. Manapság, amikor papjainkra az osztrák plébániáik vezetésében egyre nagyobb feladatok hárulnak és a magyar közösségek részére havonta kettő, netalán csak egy anyanyelvi szentmisét tudnak elvállalni, István atya jelenléte közösségünkben az Úristen különös ajándékaként fogható fel.

István atya papi jelmondata: „Az ember kieszeli útját szívében, de az Úr az, aki lépéseit irányítja” (Péld 16,9). Ennek igazsága – saját bevallása szerint – eddigi életében többszörösen beigazolódott és a mai napig utat mutat számára.

(Felhasznált forrás: Sahov Marianna: Stájerországi magyarok és lelkészeik. Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja, 2015. november, 6. oldal)