Az improvizációs est kontextusa az, hogy a megjelent színészeknek olyan szituációkat kell eljátszaniuk, amelyekre nem készültek fel előre; az instrukciókat a rendezőtől vagy a közönségtől kapják. Az ilyen helyzetek hevében izgalmas és kaotikus jelenetek szoktak születni, amelyek a közönséget nagy mértékben szórakoztatják. Egy este folyamán körülbelül 6-7 különböző stílusú játékot visznek végig a színészek.
Az első játékban ketten kezdték el a párbeszédet, mint veszekedő házaspár, akik a késésben lévő muzsikusukat várták. Eközben az egyik művész kiment, és csak később csatlakozott a beszélgetéshez, anélkül, hogy tudta volna, mi történik, vagy hogy ő kicsoda. Mondanom sem kell, hogy ha a jelenet eddig nem volt elég kaotikus és vicces, ezek után már teljesen elveszett az irányítás az események felett.
A színészek ezután egymásnak adták a szövegeket, ahol mindenki egyedül játszott el egy-egy jelenetet. Volt, aki becsípve ment állásinterjúra, volt, akit a rendőrség igazoltatott miközben a babájával kellett foglalkoznia, és volt, aki beszédet mondott az abádszalóki marhagazdáknak a szükséges változásokról.
Ezután az előadók a közönség segítségét kérték. A feladat az volt, hogy a közönség mondjon tíz szót, amelyekből a színészeknek egy jelenetet kellett alkotniuk. Így történt, hogy faragott tökökkel kellett diszkoszvető versenyt rendezni, fél térddel egy széken, miközben háttal állnak a pályának.
A közönség régi és új tagjai egyaránt remek hangulatban töltötték el ezt a másfél órát, a végén pedig még egy kicsit maradtak, hogy jókedvűen és kötetlenül beszélgessenek.
