Idén sem maradhatott el a télűző farsangi mulatság, ami itt is minden évben megrendezésre kerül, ám ezúttal különleges tematikát követve, hagyományos álarcos bál keretében ünnepeltek az Alapítvány gyermekei és dolgozói. Az est kitalálója és háziasszonya, Páll Éva nevelő már hetekkel korábban meghirdette a programot, melynek részét képezte, hogy mindenki csak maszkban és báli ruhában léphetett be az ez alkalomra átrendezett és feldíszített ebédlőbe. El is kezdődött a lázas készülődés, a legtöbben maguk készítették el álarcukat, sőt sokan még az estélyi ruhát is maguknak varrták, vagy alakították át. A bál hetében már nagy volt az izgalom és persze a titokzatosság is. Főleg a lányok igyekeztek titokban tartani, milyen ruhában, álarcban, milyen hajkölteménnyel jelennek meg szombat este.
Igazi bál nincs keringő nélkül, így a legnagyobbak egy meglepetés tánccal is készültek. A 8-12. osztályosok egy bécsi keringő koreográfiát tanultak meg, amit kimondottan erre az alkalomra állítottam össze. Mivel eddig csak néhányan sajátították el ezt a klasszikus táncot, örültek a lehetőségnek, hogy végre nemcsak a szalagavatók és gólyabálok nézőközönségeként ismerhetik, hanem ők maguk is táncra perdülhetnek. Az utolsó héten szinte minden nap próbáltunk, de a szorgalomnak meg is lett az eredménye, elkészült a meglepetés nyitótáncunk, melyben a Petőfi Program másik dévai ösztöndíjasával, Koffol Gáborral együtt én magam is részt vettem. A báli hangulat nem csak a gyerekeket kerítette hatalmába, a nevelőknek is megtetszett a keringő zenéje, ezért néhányan szintén nekikezdtek az alaplépések gyakorlásának, hogy magabiztosan léphessenek a táncparkettre.
(Keringő próba, Fotó: Koffol Gábor)
Szombaton egész nap nagy volt a sürgés-forgás, megtartottuk az utolsó táncpróbákat, sokan még az álarcukat díszítették, a lánycsaládokban készültek a kontyok, izzottak a hajsütővasak, az ebédlő ünnepi díszbe öltözött. A nagy készülődésben hamar eltelt az idő, és már el is érkezett az este 7 óra, a bál ünnepélyes megnyitójának ideje. Őszintén mondhatom, hogy ez valóban egy olyan program volt, ami nem csak a legkisebbeknek jelentett új élményt, hiszen a dévai ház lakóinak nagy része még egyáltalán nem vett részt ilyen hagyományos mulatságon. A különleges alkalom mindenkit megérintett, olyan volt az est hangulata, mintha egy 19. századi regénybe csöppentünk volna. Időbe telt, mire megfejtettük, melyik maszk, kinek az arcát rejtheti. A bál a nyitótánccal kezdődött, ami a nagy izgalom ellenére jól sikerült, a közönség hosszú tapssal köszönte meg a gyerekek munkáját. Utánuk következett az első báli tánc, ekkor már a nevelők is megcsillogtathatták a keringőben szerzett jártasságukat.
(A bál nyitótánca, Fotó: Koffol Gábor)
Az est folytatásaként továbbra is a tánc játszotta a főszerepet, amiben mindenki nagy örömmel vett részt. A mai zeneszámok mellett több keringő és tangó dallam is felcsendült, ám ez nem tántorított el senkit, sőt sokan annak külön örültek, hogy újfajta lépésekkel ismerkedhettek meg. A megérkezéskor minden lány és fiú kapott egy számmal ellátott piros illetve kék szívet, amit mindenki a ruhájára tűzött. Később derült ki, mi is volt ennek az igazi szerepe, amikor elérkezett az úgynevezett „Szívek tánca”. Ekkor minden piros szívnek meg kellett keresnie a vele azonos számú kék szívet és kezdődhetett a keringő. Mindeközben egy öttagú zsűri járta a termet, amelynek kettős feladata volt. A zsűritagoknak egyrészt ki kellett választaniuk a legszebb, legigényesebb, saját készítésű maszkokat, amiket az est végén ajándékkal jutalmaztak, másrészt ugyancsak ők jelölték ki azt az öt lányt és öt fiút, akik közül a jelenlévők a farsang bálkirálynőjét illetve bálkirályát választhatták ki. A közönség végül a 9. osztályos Segarceanu Laurát szavazta meg az est bálkirálynőjének, a bálkirály pedig a 11. osztályos Roman Cornel lett. Éjfél után ért véget a bál és habár Hamupipőke nem hagyta el az üvegcipellőjét, mégis elmondhatjuk, hogy ez az este olyan varázslatosan sikerült, hogy igazán helyet kaphatna egy mesekönyvben.
(A bálkirálynő és a bálkirály)
