A nézőtér megtelt, a gyerekek az ajtó mögött várták, hogy mikor kezdhetik az előadást. Először Soaca Erika, aligazgató és tanítónő üdvözölte a vendégeket, majd köszönetet mondott az óvónőnek, Orosz Erzsébetnek és Szedlák Katalinnak, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasának, akik felkészítették a kicsiket és persze a szülőknek, akikre mindig lehet számítani. A gyerekek bevonultak, körbe álltak és megkezdték az előadást. Összesen tizenegy népdalt és népi játékot adtak elő, néptánccal vegyítve, ahol a legkisebb fellépő három éves volt. Ezt követően mindenki sorba állt és megkezdődött a kimaradhatatlan szőlő „lopás”, amit a legjobban élveztek, hiába volt csokoládé, finom sütemény és üdítők.
De ezzel még nem ért véget a mulatság. Mindenki hozott magával egy tököt, amit közösen kibeleztünk, kivágtunk és megfestettük. Kinek „moszolygósz”, kinek „jémisztő”, kinek pedig „féjejmetes” töklámpása lett. Majd a különböző töklámpásokkal együtt táncra perdültek és táncoltak míg vége nem lett.
Amire igazán büszkék lehetünk, az az, hogy a közös munka gyümölcse bármelyik őszi, leszüretelt gyümölcsnél édesebb és jobb. Köszönet az óvónőnek, Orosz Erzsébetnek, az aligazgató- és tanítónőnek, Soaca Erikának és természetesen a szülőknek, akik ebbe a kis magyar közösségbe járatják gyermekeiket.
