A temesvári és a Temes megyei szórványban számos helyszínen különböző programokkal emlékeztünk meg január 22-én és 23-án a magyar kultúráról.
Krasznahorkai László Nobel-díjas magyar író Sátántangójával ünnepelte a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyar kultúra napját. Mi más mutatná meg az egy nyelvet beszélő közösség gondolkodásának mélységeit, mint az irodalom – ezért döntött úgy a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, hogy Krasznahorkai több nyelven is megjelent Sátántangó című regényének részleteivel ünnepli a magyar kultúra napját. Az est művészei január 22-én 18:00 órától, a Florimund Mercy utcai Cărturești Mercy könyvesbolt kávézójában a szöveg új olvasatát kínálták, mégpedig a művészeti ágak közötti párbeszéd formájában. A társulat színészei – Grgić Nikoletta, Lajter Márkó-Ernesztó és Tóth Dániel – részleteket olvastak fel a Sátántangó című regényből, miközben Krasznahorkai szövege – Găurean Cristina grafikus helyben készülő szénrajzai és Cári Tibor zeneszerző improvizációja révén – más művészetek kifejezési formáival is kiegészült. A szöveg román nyelven, felirat formájában is követhető volt.
Január 22-én a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban a magyar kultúrához és történelemhez kapcsolódó izgalmas vetélkedőkbe és társasjátékokba vonták be a diákokat a pedagógusok. Volt könyvbörze, a közösségi terek és a lépcsőfolyosó ötletes kiállításnak adott helyet a Himnuszról, alkotójáról, és számos más, a nemzeti kulturális örökséghez tartozó alkotásról és találmányról. (Ábécé sorrendben, például, Gy, mint gyufa, Irinyi János találmánya, É, mint Énlaka, az énlakai unitárius templom rovásírásos kazettás mennyezete.)
Másnap, január 23-án Végvárra utaztam, ahol a végvári általános iskolában, a magyar osztályokban tanuló diákok számára magyarságismereti foglalkozásokat, képes vetített előadásokat tartottam a Himnuszról, alkotójáról, és a korabeli Magyarország társadalmi és kulturális életéről. Az imázsfilmek és a látványos képek segítségével ellátogattunk Kölcsey életének két legfontosabb helyszínére, ahol életének jelentős részét töltötte, Szatmárcsekére és Cégénydányádra. Nemzeti imádságunk szerzője a szatmárcsekei csónakos fejfás temetőben nyugszik, ott volt birtoka, nemesi udvarháza, de gyakran látogatott rokonához, Kende Zsigmond szatmári alispánhoz is Czégénybe (ma Cégénydányád, a fehérgyarmati járásban), ahol még ma is áll és látogatható a Szatmár-beregi térség legimpozánsabb, klasszicista stílusban épült kúriája, a Kölcsey-Kende kúria. Hátsó homlokzatán a következő felirat olvasható 1833-ból, amit a nagytiszteletű rokon, Kölcsey Ferenc írt házi áldásként a család számára, a házigazda, Kende Zsigmond személyes kérésére, akivel bensőséges, baráti-rokoni levelezésük is fennmaradt az utókor számára: „Alkota munkáskéz engem; s a szőke Szamosnak partjain a költő lát vala s zenge felém: Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát.”
A magyar kultúra napja közelébe időzítve Karácsonyi Zsolt költő, író, műfordító volt a temesvári Közéleti kávéház vendége a Magyar Házban. A beszélgetés, többek között, a Helikon folyóiratról szólt, amelynek ő a főszerkesztője, továbbá, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnökeként végzett munkájáról, de természetesen verseiről is. Legújabb kötetét elhozta magával, ebből néhány verset felolvasott.
A következő egy-két hétben még Ótelekre és Lugosra is ellátogatok, ahol a helyi magyar tagozatos gyerekeknek fogok tartani foglalkozásokat és vetített képes előadásokat a magyar kultúráról, a Himnusz és a Reformkor jelentőségéről, lelkükhöz közelebb hozva nemzeti imádságunk mondanivalóját, mert hiszen nemzeti-közösségi identitásunk nem csak tudásalapú, hanem érzelmi is; fontos, hogy ez a tudás az érzelmekre is hasson, hogy át tudják érezni, mi van a sorok mögött. Ki a magyar? – akinek fáj Trianon, és aki teljes lelkével képes átérezni Kölcsey és Erkel Himnuszát, Vörösmarty és Egressy Szózatát! Isten áldja a magyart!
