A nemzeti összetartozás napja Kőhalmon
Ma szólni nem lehet, s ma szólni kell:
Egy érzés szunnyad bennem hangtalan...
És mélységekből szakad föl a szó:
Szeretlek, népem, mindhalálig.
- Reményik Sándor
A szétszakítottság fájó seb a nemzet testén, de meg kell tanulnunk békében, jövőre irányultan élnünk. A huszadik század utolsó évtizedében elindult egy pozitív kezdeményezés a megbékélésért, azért, hogy ne csak gyászoljuk azt, ami elveszett, hanem cselekedjünk annak megőrzéséért, ami van. Az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József többször hangoztatta, hogy lélekben ő nemcsak Magyarország, hanem 15 millió magyar miniszterelnöke.
A magyar Országgyűlés 2010-ben elfogadta a Nemzeti Összetartozás törvényét, mely kimondja: „a magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
2010 óta június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napját ünnepeljük. Talán sokan még ma is megkérdőjelezik e nap ünnepi mivoltát – ami fáj, az fáj. De igazi áldás lenne, ha nemzeti összetartozásunk itt a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban a hétköznapok gyakorlatában is megvalósulna – ott, ahol éppen élünk. Sajnos, a különféle látásmódok, nézőpontok, pártoskodások miatt sokszor még közösségi ünnepeinket is beárnyékolja a széthúzás szelleme. Trianon, azaz a szétszakítottság bennünk van. Fontos lenne, hogy a mi válaszunk erre az imádság és az egységért való munkálkodás legyen. Hiszen Jézus az utolsó vacsorán értünk is imádkozott: "hogy mindnyájan egyek legyenek!" – Jn 17, 21.
A dél-erdélyi Kőhalomban a fenti gondolatok mentén született meg a vágy, hogy ökumenikus istentiszteletre és méltó megemlékezésre gyűljenek össze az ott élő magyarok. A Petőfi-ösztöndíjas szervezésében, a négy magyar gyülekezet lelkészei közreműködésével közösen imádkoztunk nemzetünkért, a világ magyarságáért és a békéért.
A Nemzeti Összetartozás Napja jegyében szervezett ünnepség helyszíne a kőhalmi unitárius templom volt. Az istentiszteleten igét hirdetett Szabó József unitárius lelkész, imát mondott Kunos Lajos evangélikus, Ráduly István katolikus és Szilágyi Zoltán református lelkész. Az énekeket Szilágyi Judit, a református gyülekezet kántora vezette. Az istentiszteletet követően a Petőfi-ösztöndíjas vetítettképes történelmi-irodalmi előadást tartott, majd a kőhalmi iskolások és óvodások énekes-verses összeállítása következett. Az ünnepséget a lelkészek áldása, valamint a magyar és székely himnuszok közös eléneklése zárta.
Az istentisztelet és emlékezés helyszíne Kőhalom volt ugyan, de néhányan a szereplők közül, illetve a közönség soraiból is a közeli településekről jöttek: Alsórákosról, Nagymoháról, Olthévízről, Székelyzsomborról. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult; a vendéglátók finom házi sütésű fánkkal és kaláccsal kínálták a megjelenteket.
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett ünnepség volt a Petőfi-ösztöndíjas kőhalmi tevékenységének utolsó eseménye, jó lehetőség az egyéni és közös búcsúvételre. Hála és dicsőség Istennek – mindenért és mindenkiért!
