A kiállítás létrehozói számára fontos volt, hogy összekapcsoljanak ezáltal egy kis csíki települést, az őáltaluk féltve és büszkén őrzött emlékezetet a nemzet távolabbi részeivel, jelen esetben a Bécsben élő magyar közösséggel, mondta a Collegium Hungaricumban a tárlatot méltató és megnyitó beszédében Csibi Krisztina. A Magyarság Háza igazgatója a Márton Áron életét és munkásságát képeken és szöveges tájékoztatókon keresztül ismertető tablók bemutatása után így összegezte a kiállítás célját: „Egy olyan ember példáját mutatja be a kiállítás, akinek szellemisége máig hat, aki a teljes magyarságért vállalt áldozatot és a szó legnemesebb értelmében ember volt. Legyen ez a vándorút minél teljesebb, hogy minél több területen ismerhesse meg a hazai és külhoni magyarság a Püspök példáját: hitben és szeretetben, a magyarságért való kiállásában.”
Az ünnepi alkalommal Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója a ma 98 éves és még mindig aktív erdélyi ferences szerzetes, P. Bíró János Antal verssoraival mutatott rá arra, hogy Márton Áron az egész világ magyarsága számára ragyogó csillag: „Áron püspök Erdély egén / Legragyogóbb csillag vagy, / Fáklya voltál életedben, / Halálban is az maradsz! / Ez a csillag szórja fényét / A világon szerteszét, / Hogy hirdesse püspökünknek / Csodálatos életét!” Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév 2016 Programbizottságának elnöke azt hangsúlyozta, a nagy erdélyi püspök mindenki számára példakép, és az emlékév éppen erre szeretné ráirányítani a figyelmet. Az ünnepi műsorban Molnár Hunor, a Bécsi Magyar iskola diákja és a Bartal Lajos vezette Missio Cantorum Vegyeskar működött közre. A Budapestről érkezett kórus Ferenczes István csíkszeredai költő Márton Áron püspökhöz írt himnuszával is – amelyből Márk József ferences szerzetes komponált éneket – megörvendeztette a közönséget.
Május 28-án a Collegium Pázmáneum teljesen megtelt kápolnájában Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója, Pál László kismartoni püspöki vikárius és Varga János rektor ünnepi szentmisét mutatott be a 120 éve született nagy erdélyi püspök emlékére. A szentegyházi születésű Pál László, miután felelevenítette a hetvenes évek közepéről őrzött emlékét, a gyulafehérvári székesegyházbeli találkozását Márton Áronnal, szentbeszédében a hit nagy alakjaként állította a püspököt a hívek elé. „Sok megpróbáltatásához az erőt istenhite adta” – fogalmazott, majd így folytatta: „Szorongatott helyzeteiben: szekuritátén, börtönben, palotafogságban és minden megpróbáltatásban bátor volt, soha nem félt, mert tudta és hitte, hogy a legnehezebb órákban, a legnagyobb megpróbáltatásban sincs egyedül: vele van az Isten.” Ilyen hitre lenne és van szükségünk nekünk is, ma, a XXI. században élő keresztényeknek – tette hozzá a kismartoni püspöki helynök. Végül arra is kitért: annak tudatában, hogy semmi nem magától értetődő, hanem minden kegyelem, nem szabad elfelejtenünk hálát adni Istennek a hit nagy példaképeiért, köztük Márton Áron püspökért. „És mondjunk köszönetet a hit nagy ajándékáért, amely a megfoghatatlan Istenben gyökerezik” – zárta szavait Pál László.
A szentmisén a Missio Cantorum Vegyeskar teljesített felejthetetlen zenei szolgálatot, és a közösség a himnuszok előtt természetesen a Márton Áron püspök boldoggá avatásáért szóló imádságot is elimádkozta.
A szentmisét követően a Pázmáneum dísztermében a bécsi Márton Áron Emléknapok rendezvénysorozat harmadik programjaként emlékülés vette kezdetét, amelyet Hegyes Ádám és Dányi Árpád zongoraművészek négykezes játéka nyitott meg. Johannes Brahms Német Requiem című zeneművének második, Mert minden test olyan, mint a fű című tétele illő nyitánya volt az estnek, amelyen a nagyszámú emlékező és ünneplő közösséget Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte. „Örömünkre szolgál, hogy számtalan eseménynek lehetünk a tanúi az emlékév során, hiszen nagyon sokan csatlakoztak az emlékévhez, egyházi és civil közösségek, katolikusok és nem katolikusok a Kárpát-medencében és a nagyvilágban Kanadától egészen Új-Zélandig” – vázolta az emlékév eddigi tapasztalatait beszéde elején az államtitkár. Kijelentette: „Tisztelettel beszélünk Márton Áronról és őszinte csodálattal, megbecsüléssel emlegetjük a nevét. Ő volt az, aki a rábízottakat átsegítette a nehéz évtizedeken, az ő hit és magyarság melletti kiállása tette könnyebbé azt a már-már elviselhetetlen időszakot. A börtön és az átélt más nehézségei sem akadályozták meg abban, hogy folyamatosan buzdítsa, intse, bátorítsa az általa pásztorolt nyájat.” Potápi Árpád rámutatott: „Ami Márton Áront az erdélyi magyarsággal összekötötte, az a szeretet. Ezt érezte és tapasztalta meg mindenki, akivel csak találkozott. A püspök ugyanis szerette híveit, nemcsak a katolikusokat, de a többi felekezet tagjait is. A szeretet mellé pedig társult a kötelesség. Márton Áron hitte, hogy a rá bízott népért kötelességgel tartozik. Mindig meglátta, hogy pozíciójából fakadóan hol és hogyan tud a magyarságért tenni. Nem hallgatott a magyarságot ért sérelmekről, miközben békére intette a zúgolódókat…” Szavait az államtitkár egy al-dunai székely tanárember, Borsos Tamás bácsi szavaival zárta: „Szebb a világ velünk, mint nélkülünk.”
A 25 éve Ausztriában élő Vencser Lászlót Márton püspök bérmálta, a teológián tanította, szülőfalujában, Ditróban pappá szentelte, majd római tanulmányai befejezte után a fiatal erkölcsteológus a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanáraként esztendőkön át a nagy püspök közvetlen közelében dolgozott. Mintegy húsz évet átfogó személyes emlékeinek felelevenítését szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a többnyire nem Erdélyből elszármazottakból álló, láthatóan nyitott és érdeklődő ausztriai közönség.
Virt László szociológus, Márton Áron életrajzírója Kisebbségi erkölcs: Márton Áron című előadásában végigvezette a hallgatóságot a püspök életútján és hitvallásán. „A tömeget érintő népmissziókkal a kiengesztelődés eszméjét állította előtérbe, ugyanakkor a terjeszkedő új diktatúra ellenmérgeként a felnőttek hitoktatását, a családok evangelizálását, a merő katolikus szokásokon túlmutató elkötelezett, evangéliumi kereszténységet szorgalmazta. Tudta, hogy lelki fordulat nélkül nem maradhatunk meg” – hallhattuk Virt László előadásában, aki azt is a kiemelte, Márton Áron tudta, hogy a kereszténység csak akkor lesz életképes, ha az nem csak egy szelete az életnek, hanem az egész életet áthatja.
A Bécsi Magyar Iskola két diákja, Grubbauer Evelin és Tök Tamás versszavalatokkal – melyeket Lengyel Ferenc tanár úr tanított be – járultak hozzá a műsor ünnepélyességéhez.
A bécsi Márton Áron Emléknapok zárógondolatát a műsorok vezetőjeként e sorok írója nyújtotta át a közönségnek, Szappanos Gábor író Quadragesima Die, azaz A negyvenedik napon című, megjelenés előtt álló novellájából kölcsönözve: „Nemcsak szent életű főpásztor, de példamutató ember is voltál az embertelenségben.”
Fotók: Miklós Tünde
