Online mesefelolvasó sorozat a Kárpát-medencében
A MeseMeseMátka felolvasó sorozat ötlete onnan adódott, hogy sokan olvastunk fel saját közösségünknek már a járvány előtt is meséket és miért ne egyesíthetnék erőnket ezen a téren? A projekt a "Minden napra egy mese" gondolat szellemében fogant és a felolvasók mindig egy általuk szabadon választott mesével készültek. Az egész Kárpát-medencét virtuálisan bejárva hol Felvidékről, hol Erdélyből, Moldvából, hol Kárpátaljáról, Magyarországról, hol a Vajdaságból érkezett a mese lebilincselő történetével, ízes szavaival. Kezdeményezésük lényege a folytonosság, valamint a meseolvasására való buzdítás volt ezekre a „bezárt” napokra, kiemelten gondolva itt a diákokra.
Az első MeseMeseMátka mese április 8-án hangzott el és a vasárnapok kivételével megszakítatlanul minden nap érkezett egy mese a gyermekek és szüleik nagy örömére. A felolvasó csoport kezdetekben 10 körüli létszámmal indult, amely a végére felduzzadt 30-ra. Ki otthonából, ki állomáshelyéről küldte meséjét az egész Kárpát-medence területéről országhatárokat átívelve.
A meséket mindenki a saját YouTube csatornáján osztotta meg, de a #MeseMeseMátka és #psp hashtaggel mégis összekötődnek, amire rákeresve vissza lehet találni a meséket a YouTube-on vagy a Facebookon.
A közel két hónap alatt tematikus heteket is tartottunk. Két héten át a mesék egy adott régióból érkeztek. Így szebbnél szebb és eredetibbnél eredetibb meséket hallhattunk Moldvából, a hajdani Ung vármegyéből, Déva környékéről az ottani bukovinai székely közösségtől, a barcasági hétfalusi csángóktól, Vajdaságból, a Maros környékéről, Székelyföldről, Mezőségről, Mátyusföldről, Gyimesből valamint Kárpátaljáról is. Külön öröm, hogy diákokat is sikerült bevonni a felolvasó sorozatba. Így érkezett mese Petrozsényból, Pusztináról és Bukarestből is.
A kreatív oldal sem maradt el, hiszen Czine Attila tolmácsolásában hallhattuk „Az aranymadár” című mesét, melyet gyulafehérvári tanítványaival írtak online foglalkozás keretében a karantén alatt. Valamint a jeles napokat is figyeltük. Így a Tánc Világnapjára a "Széttáncolt cipellők" című mese hangzott el Vörös Árpád néptáncpedagógus kollégánktól.
Nagyon érdekes volt megfigyelni a térbeli összefonódást az egyes mesék által. Ha csak Gresa Dávid székely legendáira gondolok, aki Felvidékről származik és jelenleg Gyimesfelsőlokon teljesít szolgálatot, akkor máris három régió találkozásáról beszélhetünk.
A csodálatos történeteken túl a MeseMeseMátka során az is bebizonyosodott, hogy élnek még a nyelvi dialektusok a különböző régiókban, sajátos hanglejtésükkel, egyedi szóhasználatukkal, ezzel gazdagítva a magyar nyelvet. A Pusztinából érkező meséknél különösen hegyezni kellett a fülünket, de tanultunk is sokat belőlük.
A szombati napokon a Szoba – mesék csoport szerepjátszós meséit élvezhettük. A Szoba - mesék csoportban az ösztöndíjasok különböző helyszínekről bejelentkezve játszották el a saját szerepüket és az egyes felvételekből komoly vágási munkálatok után született meg a kész mese.
A felolvasó sorozatunk május utolsó hetében egy mesemaratonnal zárult, amikor is Benedek Elek: Vége jó, minden jó!, több fejezetből álló mesetörténetét dolgozta fel hét ösztöndíjas és négy diák Bársony Kata vezetésével. Az egyes napokon a megszokott 5-10 perces mesék helyett közel egy órányi résztörténetek érkeztek, amelyek felolvasásában az ösztöndíjasokon túl a Bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum diákjai is részt vettek.
Mire volt jó és mivel lettünk gazdagabbak a MeseMeseMátka által?
A kezdeti fázis után a visszajelzésekből kiderült, hogy érdemes volt csinálnunk, folytatnunk a sorozatot. Több helyen (Brassó, Tihany, Nagyszeben, Petrozsény) nem is kerestek már más esti mesét gyermeküknek, hanem a MeseMeseMátkából várták a napi történetet. Volt olyan mese, amelyet többször is megtekintettek. Valamint az ismeretlen felolvasók a két hónap alatt már ismertekké váltak, más közösségek számára is tudtunk a mesék által örömet adni.
Ha pedig számokban nézzük, akkor gazdagabbak lettünk 45 - magyar, külföldi, saját – mesével, amely közel 10 órányi anyagot rejt magában, s amelyet eddig közel 7.500-an követtek YouTube-on. De a számokon túl fontos megemlíteni projektünk közösségre gyakorolt hatását is. A karantén folyamán a bezártság és sokakban az egyedüllét érzése erősödött. A közel 20 ösztöndíjas munkája meséikkel segítette a gyermekeket, szüleiket, valamint a gyermekotthonok nevelőit, hogy átlendüljenek ezen az időszakon. A folytonossággal kialakítottunk egy rendszert, amely során minden este várták meséinket.
De nem csak a közösségeink számára volt ez fontos, hanem saját magunk számára is, hiszen a csoportmunka, a ZOOM-os megbeszélések és az egyes mesék kiválasztása, felolvasása, szerkesztése, az ügyes-bajos bíbelődés a mi gondolatainkat is elvonta a nagyvilág történéseiről. Erőt adott, hogy saját közösségeinkben is folytassuk a napi munkát, felülkerekedve így a járvány által kialakult nehézségeken. Erősödtünk és erősítettük egymást.
A MeseMeseMátka csoport tagjai, ösztöndíjasok, közösségeink tagjai, diákok, akiknek ezúttal is köszönjük a lelkes munkájukat és a kiváló meséket:
Balázs Lilla, Balogh Ágnes, Bársony Kata, Bogács Erzsébet, Bogács Katika, Bucz Júlia, Czine Attila, Csobán Magdó, Csikós Tibor, Gresa Dávid, Hajdú Hajnalka, Halalau Cristian, Karda Dária, Kovács János, Kutasi Zsolt, Lajos Katalin, Nagy Emese, Orsós Jázmin, Pap Boglárka, Simon Andrea, Szabó Annamária, Techet Gábor, Tímár Karina, Tóth József, Tóth Noémi, Túros Dorottya, Szebeni Julcsi, Szekeres - Ugron Villő, Varga Orsolya, Veres Nóra, Vörös Árpád
A MeseMeseMátka felovasósorozat teljes meselistája
Kapcsolódó cikkek:
Tóth Noémi: Minden jó, vége jó!
Bársony Kata: Így ért véget...
Ízelítő a mesékből:
Szebeni Julcsi - Bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum: A pletykás asszonyok
Simon Andrea: A sárig kicsi kígyó - hétfalusi csángó népmese
