A falut egy ideig Nagygyörgyfalvának is hívták is, a Sándoregyháza elnevezés Bonnáz Sándor temesvári püspök nevéhez kötődik, mivel ő támogatta a templom és a paplak kiépítését 1888-ban, Az Ivanovo nevet pedig Gurán Iván bolgár telepesről kapta. 1888-ban és 1897-ben árvíz pusztított a vidéken, ezért a Bukovinából érkezett székelyek nagy része visszatért őshazájába. A 2002-es népszámlálás szerint 1131 lakosának 39,96 százaléka magyar.
A településen működő Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület 2000 februárjában ft. Mellár József plébános kezdeményezésére alakult azzal a céllal, hogy a helyi magyarságot anyanyelvük és hagyományaik megőrzésében, ápolásában segítse.. Az egyesület tagságának - kis létszáma ellenére - már több rendezvényt szervezett, illetve vállalta a házigazda szerepet. 2001. októberében megszervezték a XII. Dél-Bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjét, 2002. decemberében a Betlehemes Játékok és Karácsonyi Szokások Találkozóját, 2003-ban pedig a bukovinai székelyek letelepítésének 130. évfordulóját Székelykevével és Hertelendyfalvával együttműködve. Jelenleg az egyesület keretén belül működik a kézimunka csoport. Tagjai heti rendszerességgel a hideg őszi-téli napokon guzsalyas estéken találkoznak. Az asszonykórus népdalcsokorral már többször is fellépett: községi, Dél-bánáti és vajdasági rendezvényeken, szemléken és a határon túl is szerepeltek. A helyi Moša Pijade Általános Iskolában Almási Júlia pedagógussal heti két alkalommal folyik a magyar anyanyelv ápolása.
A művelődési egyesület vezetőjének, Német Andrásnak és Almási Júlia tanárnőnek a kérésére december folyamán a gyerekek részére hetente kézműves foglalkozást indítottam el. Kezdésképpen hagyományos tevékenységeket javasoltam, mint szövés, varrás. Az ünnepek közeledtével fonalgrafikával készült karácsonyi üdvözlőlapokat készítettünk. A varrás, szövés technikájának elsajátításával a gyerekek közelebb kerülhetnek a népi mesterségekhez.
Az elkezdett kézműves tevékenységek további célja lenne a gyerekek élmény-, és fantáziavilágának kifejezése, forma és színviláguk gazdagítása. A különféle technikák megismerésével fejleszteni lehet alkotókészségüket, kreativitásukat, az esztétika, a szép iránti nyitottságukat. Ugyanakkor ezek az alkalmak lehetőséget biztosítanak nyelvápolásra, oktatásra is, és összetartják, erősítik a sándoregyházi magyar közösséget.
További képek a galériában láthatók!