Táncház a szerémségi Satrincán
A sikeres este kemény magját a helyiek, pontosabban az Aranytoll néptáncegyüttes tagjai alkották, akik hétről hétre összegyűlnek néptáncolni, ezzel is ápolva magyar kultúrájukat, hagyományaikat, melyet a végek végén nem könnyű fenntartani, hiszen a vegyes házasságokból származó gyermekek magyar tudása sok esetben nagyon csekély. A történelem folyamán gyakran változott a falu összetétele, főként a háborúk okozta elvándorlás miatt is, így mára elmondható, hogy Satrinca lakosságának több, mint a fele szerb ajkú, ami magyar nyelv, kultúra és hagyományok ápolása terén nehezít az ottani magyarok mindennapjain, hiszen erős a beolvadás.
A program további megvalósulása - ami a Csoóri Sándor Alapnak köszönhető - jelenleg szünetel, mint ahogy a néptánc próbák is a jelenlegi egészségügyi helyzet miatt, de amint újra lehetőség nyílik rá, az egyesület tovább folytatja megkezdett munkáját. Addig is a kapcsolattartás online folyik, ami természetesen nem adja vissza azt a hétköznapok fűszerezte hangulatot, amit a személyes találkozás ad, de bízik az egész csapat a mihamarabbi találkozásban. Tudják, hogy ahhoz, hogy a satrincai és a környező települések magyar tagjainál kellőképpen munkáljon a magyar identitás, ahhoz olyan közösségösszetartó programokra van szükség, mint jelen esetben ez a táncház, ami nem csak a helyieket, de a környező települések gyermekeit és szüleit is összehozta, egy helyre terelte, ezzel is teret engedve a magyar népzene és néptánc szeretetének.
Oktatás tekintetében a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai – Mitru Barbara és Szabó Nóra -, illetve Ali István prezentálta a táncokat. A Jamis büféjébe látogató vendégek moldvai és dél-alföldi táncokkal, továbbá felcsíki játékokkal ismerkedhettek, melyekhez a talpalávalót a temerini Berbence zenekar szolgáltatta. Külső vendégek tekintetében érkeztek táncolni vágyó gyerekek Tiszakálmánfalváról, Dobradóból, Maradékról és Temerinből is.
Az este különlegességéhez az is hozzátartozott, hogy folkmém sarkot is kialakítottak a szervezők a gyerekeknek, így a táncos-énekes szünetekben vicces fotókat is lehetett készíteni, ami egy plusz színt adott az estének. Nem utolsó sorban a lelkes szülőket is fontos megemlíteni, akik roskadásig pakolták az asztalokat édes és sós süteményekkel.
A kezdeti lendület megvolt, a telt ház megmutatta, hogy a szórványok szórványában is lehet teljes értékű, minőségi táncházat szervezni, ahol a még meglévő magyarok igenis vágynak magyar népzenére, magyar táncra és arra a miliőre, amit egy-egy magyar hangulatú zenés este adhat!
