A szentmisét bemutató Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök megáldotta a Balassi-emlékkardokat, majd Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció igazgatója és Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora pedig egy-egy Balassi Bálint-emlékérmet vett át a kitüntetés alapítóitól.
A magyar kortárs líra kiemelkedő alakjainak és a magyar verseket fordító más anyanyelvű költőknek adományozható Balassi Bálint-emlékkard február 14-i átadását minden esetben megelőzi annak ünnepélyes megszentelése; ezt az eseményt ezúttal december 20-án tartották Kismartonban, a ferences templomban. Az alkalom egyben a kismartoni magyar katolikusok kettős évfordulója is volt, hiszen öt éve annak, hogy az egyházmegye akkor kinevezett új főpásztora, Ägidius Zsifkovics megalapította a magyar lelkipásztori szolgálat vikariátusát, és négy éve annak, hogy a városban - huszonkét év után - újraindították a magyar nyelvű szentmiséket.
A jubileumi ünnepi szentmise kezdetén köszöntő szavaiban Zsifkovics püspök elmondta: neki mint őshonos burgenlandinak, szívügye volt, hogy az ott élő magyarok anyanyelvükön hallgathassanak szentmisét, és örömmel látja, hogy erre valóban szükség is volt. Megköszönte a híveknek és a Sopronból átjáró Mayer Eszter orgonistának, hogy a magyar misén együtt ünnepelnek, és kifejezte háláját a szentegyházi születésű Pál Lászlónak is, aki ezt a feladatot teljesíti, és az egyházmegyei bíróságon és a Kismarton-szentgyörgyi egyházközségben is tevékenykedik. „Köszönöm mindenki imáját és munkáját. Kívánom, hogy ez a magyar mise legyen egy magyar sziget, ahol az anyanyelvet, kultúrát, lelki életet ápolni és továbbadni lehet” – fogalmazott Ägidius Zsifkovics. A főpásztor szavait Pál László azzal egészítette ki, hogy a magyar szentmise Kismartonban a magyarságért, Isten dicsőségére és az embertársaik javára jött létre. „Ha közösen imádkozunk egymásért, a magyarságunkért, hiszem, hogy rajtunk lesz Isten áldása” – biztatta híveit a magyarok ügyével megbízott püspöki vikárius.
A kismartoni magyarok közössége igen nagy kitüntetésének tekintette, hogy a Balassi-kardok megáldása ezúttal az ő ünnepi szentmiséjükön történt, és hogy ezt a többszörösen jeles eseményt olyan nagyszámú, Magyarországról és Ausztriából érkező vendég, a politikai és a kulturális közélet olyan sok képviselője is megtisztelte.
Zólyomban született nagy költőnk, Balassi Bálint, a reneszánsz szerelmi líra és vallásos költészet megújítójának emlékére létrehozott Balassi Bálint-emlékkard egy mára nemzetközivé vált irodalmi díj, amelyet 1997-ben, Budapesten, Molnár Pál újságíró kezdeményezésére alapítottak. A XVI. századi Európa magyar költőóriásának emléket állító elismerést - a magyar irodalmat a Kárpát-medencében egységesnek tekintve - évente egy magyar költő, és 2001 óta egy idegen anyanyelvű műfordító veheti át. A kuratórium a magyar líra kiemelkedő alakjait jutalmazza: azokat a magyar irodalmi életben évtizedek óta széles körben elismert költőket, akik Balassi költészetéhez méltók, és alkotásaikban a magyarság és az európaiság együtt van jelen. Kitüntet még olyan, európai szellemiségű külföldi irodalmárokat is, akik több évtizede fordítják anyanyelvükre a magyar verseket, és már néhány Balassi-költeményt is átültettek. A kitüntetettek személyéről a korábbi Balassi-kardos költők döntenek.
Balassihoz tizenöt millió magyarnak van köze, ugyanakkor a Balassi-kard az európaiságról szól, hiszen a XVI. században volt egy olyan költőnk, Balassi Bálint, aki jó néhány nyelv mellett az ellenség nyelvét, a törököt is megtanulta, sőt még török verseket is fordított magyar nyelvre – tájékoztatott a díj alapítója. Molnár Pál elmondta, hogy a rendszerváltozás után azt tapasztalta, a művészeti díjak odaítéléséről ugyanazok a személyek, ugyanannak a szemléletnek a képviselői döntenek, mint 1989 előtt, ezért határozott egy új, európai szellemiségű díj létrehozása mellett. Akkoriban, 1997-ben, az ország a Horn-Kuncze csoport nyomása alatt állt, míg a fővárosban a szellemi élet is elnyomást tapasztalt, így ez a díj frissítést hozott ezen a területen – emlékezett vissza az alapító.
A nívós irodalmi emlékdíj legfőbb eleme egy XVI. századi magyar végvári szablya mintájára kovácsolt, borotvaélesre fent díszkard, a bonyhádi, Balassi-érmes Fazekas József kardkovács munkája. A kard hű másolata a Balassi Menyhért sírjában fellelt és jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött harci eszköznek. A díjhoz tartozik még a szintén Balassi-érmes Vincze László szentendrei nyomdász által előállított díszoklevél, valamint két üveg bor, amelyet előzőleg a Balassi-kard borseregszemlén választanak ki. Három éve a világhírű Herendi Porcelánmanufaktúra egy külön erre a célra készített Balassi-szoborral is megajándékozza a kitüntetett költőket. A Balassi Bálint-emlékkard átadásának ünnepségét minden évben a költő névünnepén, Bálint napján, február 14-én rendezik meg.
Kismartonban dr. Grezsa István kormánybiztos elmondta: a Balassi-kardot nevezhetnénk a magyar kultúra kardjának, de a magyar hűség kardjának is, amely az azt megszentelő Balassi-misével együtt arra buzdít, hogy gyűjtsük össze a Kárpát-medencében erőinket, és a kultúra erejével, a hagyományainkra építve kovácsoljuk újra egy nemzetté a magyarságot a XXI. században. „A Balassi-kard a kulturális és történelmi hagyományainkat teszi élővé, vagyis összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövendőt. S ha ezeket a hagyományokat a modern kornak megfelelően – nem pedig a régmúltba révedezve – meg tudjuk újra élni, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy a világ magyarságát egy nemzeti közösségbe szervezzük. És ez lehet csak a célunk” – vázolta a Balassi-kard és a Balassi-mise jelentőségét a kormánybiztos.
Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök a kezdetek óta rendszeres résztvevője a díszkardok megszentelésének és ünnepélyes átadásának, a szablyákat Kismartonban is ő áldotta meg. Kérdésünkre elmondta, hogy Balassi Bálint vallásos költő volt, tehát „a keresztény értékek és Balassi ugyanaz”, a kardáldással együtt pedig annak a hagyománya is kialakult, hogy ennek a szentmisének más és más, hazai és külhoni templom legyen a helyszíne. „Magam ezt zarándokmisének nevezem, hiszen elzarándokolunk olyan helyekre, ahol magyarok élnek, vagy a helynek valamilyen magyar vonatkozása van. Kulturális és lelki zarándoklat ez egyszerre” – ismertette a Balassi-miséket celebráló szegedi főpásztor.
A hagyomány szerint a Balassi-misén a kardok megszentelése mellett a Balassi Bálint-emlékérem, Rieger Tibor szobrászművész alkotásának átadása is megtörténik. Kérdésünkre válaszolva Molnár Pál elmondta, hogy a Balassi-emlékérmet azok a „mozgalmárok” kaphatják, akik Balassi szellemi iránymutatásának megfelelően a magyarság egybetartása érdekében sokat, helyesen és szépen cselekedtek, sok hatásos tettet hajtottak végre. Költészetével Balassi a nemzetéért küzdött – ezt már Rieger Tibor tette hozzá, aki szerint az a tény, hogy a kardszentelés immár második alkalommal kis-Magyarország határán kívül történik, a nemzet egységét fejezi ki, amire törekedni is kell. „Ha nem fogunk össze, végképp elveszünk” – tette hozzá az „M. S. mester”-díjas szobrászművész.
A budapesti Misztrál Együttes és a soproni Julianeum Énekkar gyönyörű zenei szolgálatával bemutatott kismartoni ünnepi szentmisén láthatóan óriási meglepetésként érte a koncelebráló Vencser Lászlót, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek országos igazgatóját és Varga Jánost, a bécsi Pázmáneum rektorát, amikor a nagy reneszánsz költőről elnevezett kitüntetések alapítója, Molnár Pál az ambóhoz lépett, és kimondta nevüket. A kuratórium döntése alapján ők lettek a Balassi Bálint-emlékérem idei kitüntetettjei.
Aki ismeri Vencser Lászlót, már érti, miért választotta papi jelmondatául Jézusnak e szavait: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon másokat” (Mt 20,28). Vencser László is mindig másokat szolgált és szolgál ma is, ami hitbéli meggyőződése és papi hitvallása mellett nagyfokú szociális érzékenységéből és népe, nemzete iránti erős elkötelezettségéből fakad. Erdélyi születésűként és Ausztriába települt magyarként nem is tudja másként, csak egységben látni a magyarságot, a katolikusságot. Ez megmutatkozik abban is, hogy fáradhatatlan hídverő. Találóan fogalmazta meg róla Tempfli Imre, stuttgarti teológus, történész: „Hidat vert régi és új, ódon és haladó, szeminaristák és elöljárók, ember és ember között, majd amikor a Gondviselés úgy hozta, hidat vert Ausztria és szeretett pátriája Erdély, végül Gyulafehérvár és Linz között.” Vencser László töretlenül hiszi, hogy lehetséges az „egység a sokféleségben”, s ezért ő maga is mindent megtesz. Sokan iránytűként tekintenek rá, s nem ok nélkül. Ő nemcsak idézi, követi is Márton Áron szavait, miszerint „A vállainkra nehezedő szerep nagy és felelősségteljes, de úgy becsülnek meg s az idők mérlegén annyit nyomunk, amennyi igazi értéket önmagunkban, magatartásunkban, feladataink teljesítésében felmutatunk.” Éppen ez az igazi értékfelmutatás Vencser László legfőbb törekvése, célja és elért eredménye – hangozott el a laudációban. Márton Áron tanítvány és szenteltje a kitüntetés után először elmondta, hogy ekkora meglepetésben még soha nem volt része, majd hozzátette: az elismerés újabb ösztönzés számára ahhoz, hogy emberként, magyarként és papként helytálljon, amire eddig is törekedett és ami ezután is a legfőbb feladata lesz.Beleszülettem egy nemzetbe, majd a keresztség által tagja lettem egyházamnak. A papszentelésben szolgálatot vállaltam. Az emberekért szándékoztam tevékenykedni, őket akartam bátorítani, velük járni az élet mindennapjaiban azon az úton, amelyet Isten nekünk kijelölt. Az emberért lett Isten emberré, és Isten után nekünk is az embert kell a középpontba állítanunk. Ezért volt számomra fontos mindig az ember. A törvényeket is csak eszköznek és nem célnak tekintettem és tekintem. Szolgálni és nem uralkodni hívott minket, papokat az Isten. Ezt akarom a jövőben is tenni, és ezt szeretném látni paptársaim életében is – összegezte érzéseit és álláspontját a sajtó képviselőinek Vencser László.
Kismartonban Balassi Bálint-emlékéremmel ismerték el Varga János, a bécsi Pázmáneum rektorának emberi és papi érdemeit is.
Varga János atya 2010 nyara óta vezeti az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye bécsi szemináriumát, a jelenleg tanulmányi és vendégházként működő Collegium Pázmáneumot. Az intézet rektoraként legfőbb törekvése, hogy a kápolna bejárata fölötti felirat szavát – „A Mester van itt, és téged hív!” (vö. Mk 10,49) – minél többen meghallják és megértsék, hiszen „Hogy milyen tevékenységre, szolgálatra, életformára hív, azt magunknak kell felfedezni, de az biztos, hogy hív. Ha pedig meghallom, és aszerint cselekszem, akkor követem Őt, és éppen erre hív: az Ő követésére. Mert az Isten Országa közöttünk van, számunkra is elérhető és megvalósítható életprogram.” Varga János atya munkásságának legfőbb jellemzője a sokoldalúság, a sokrétűség: a papi szolgálatot, a katolikus egyház ausztriai képviseletében való példaértékű szerepvállalását rendszeres írói, szerkesztői, tudósítói tevékenységével teszi gazdagabbá, teljesebbé, s mindeközben Mindszenty József hercegprímás emlékének és szellemi hagyatékának ápolása terén is jeleskedik. Emellett éppoly közel áll hozzá a művészet világa. A zenei, irodalmi, különböző kulturális programoknak nem pusztán helyet ad, hanem értő, avatott házigazdája is azoknak. Számos ilyen jellegű saját kezdeményezésével is rendre megörvendezteti a híveket, érdeklődőket. Varga János atya minden lépésével és cselekedetével szüntelenül a közösség egységbe kovácsolásán, a békességkeresésen fáradozik.Szent II. János Pál pápa szavaival vallja, hogy: „Egyetlen jóakaratú nő és férfi sem vonhatja ki magát azon feladat alól, hogy küzdjön a jó győzelméért a rossz felett. Olyan harc ez, amelyet csak a szeretet fegyvereivel tudunk folytatni. Ahol a jó győz a rossz felett, ott a szeretet uralkodik, és ahol a szeretet uralkodik, ott béke tölt be mindent” – emelték ki munkásságának és emberi hozzáállásának legfőbb értékeit a kitüntetés adományozói, Varga János pedig ugyancsak nagy meglepetéssel vette át az elismerést. Mint mondta, őszintén örül, hogy akik ezt a kitüntetést neki ítélték, méltónak tartják őt erre.
A sok küzdelem, ami hiábavalónak, eredménytelennek tűnik, az mind zárójelbe, háttérbe kerül, amikor ennyi arcról és tekintetből szeretet és elismerés sugárzik. Ez mindennél többet jelent – szólt a „jóban harcostársaihoz” a rektor. Hozzátette: az, hogy a bécsi Pázmáneumban tehet a magyarság és a kereszténység egységéért, szintén kitüntetés és különleges lehetőség számára. „A szentmise elején, amikor Pál László engem is bemutatott, Zsifkovics püspök így szólt hozzám: »Te is egy kincs vagy nekünk.« Nagyon megörültem ennek a főpásztori szónak, és ezzel az örömmel köszönöm most meg a kitüntetést mindenkinek, és kívánom, hogy minden közös törekvésünk az egységért és a szeretetben való kiteljesedésért sikeres lehessen” – zárta szavait a Pázmáneum rektora.
Hajas Gábor bécsi magyar követ is együtt ünnepelt a közösséggel Kismartonban. A két, Ausztriában szolgáló magyar lelkipásztor kitüntetéséhez ezeket a szavakat fűzte: „A mi örömünk legalább akkora volt, mint amit az ő szemükben láttunk. Nekünk is felemelő érzés volt mindaz, aminek a mai napon a tanúi lehettünk.”
Molnár Páltól megtudtuk, hogy a Balassi-kardokat 2016. február 14-én immár 20. alkalommal adják majd át. Az egyik, most megáldott szablya Agócs Sándor, Kecskeméten élő költő, a másik Harada Kijomi japán műfordító kezébe kerül, aki József Attila és Ady Endre verseit fordította eddig japánra. „Kérésemre most lefordított egy Balassi-verset is, és nagyon tetszett neki. Köszönte, hogy felhívtam Balassira a figyelmét” – osztotta meg velünk értesülését a Balassi Bálintról elnevezett rangos elismerés alapítója.
Pál László, a kismartoni magyar katolikusok lelkésze és a rendezvény házigazdája a szentmise végén így köszönt el az ünneplő hívektől: „Azt a lelkületet, melegséget és szeretetet, amit a magyar himnusz és a székely himnusz ébresztett fel bennünk, vigyük magunkkal a karácsony ünnepére, és adjuk tovább családjainknak, hozzátartozóinknak, mindenkinek, akikkel együtt ünnepeljük Jézus születését. Ugyanakkor imádkozzunk azokért az emberekért, akik karácsonykor még szeretetet sem kapnak…”
Karácsony napjaiban biztosan eszünkbe jutnak majd a Kismartonban hallott szavak, akárcsak Balassi verssorai is: „Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr…”
Ft. Dr. Vencser László
Gyergyóditróban született 1947. június 17-én. Teológiai tanulmányait 1965 és 1970 között folytatta a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán, ahol Márton Áron püspök is a tanára volt. 1970 és 1975 között Rómában tanult, közben 1971. szeptember 12-én szülőfalujában, Ditróban Márton Áron püspök pappá szentelte. Rómából hazatérve 16 éven keresztül a gyulafehérvári szemináriumban erkölcsteológiát tanított és 1981–1991 között a papnevelő intézet vice-rektora volt. 1990–1991-ben a Gyulafehérvári Egyházmegye Caritas-szervezetének igazgatójaként is dolgozott. 1991. szeptemberétől Ausztriában él, a linzi egyházmegye Lelkipásztori Hivatalánál az Idegennyelvű Lelkészségek Szakosztályának irányítója és a katolikus idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója. Társalapító-társelnöke a 2010 márciusában létrehozott Jakab Antal Keresztény Körnek, amelynek keretén belül az egy nemzetben való gondolkodás jegyében a Kárpát-medencében és a nyugati diaszpórában jelentős egyházi és kulturális tevékenységet fejt ki. Különféle erdélyi, magyarországi, ausztriai és más lapokban.rendszeresen jelennek meg írásai.Több könyv szerzője,társszerzője, szerkesztője, vagy társszerkesztője illetve lektora.
Ft. Varga János
1960. április 12-én született Budapesten. Első diplomáját 1984-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte, teológiai tanulmányait 1995-ben fejezte be a Bécsi Egyetemen. Pappá 1995. június 17-én szentelték Esztergomban. A következő 12 évben káplánként tevékenykedett Budapesten: 1995 és 1997 között a Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnaigazgatóságon, 1997 és 1999 között az Örökimádás templomigazgatóságon, 1999 és 2000 között Budapest-Albertfalván és 2000–2007 között a budavári Nagyboldogasszony-főplébánián, a Mátyás-templomban. 2007-től 2010-ig plébánosként vezette a budai remete-kertvárosi Szentlélek-plébániát. 2010. augusztus óta a bécsi Pázmáneum rektora.
Misztrál Együttes (Budapest)
A magyarországi zenei élet, pontosabban a megzenésített vers műfajának igen népszerű képviselője, a Misztrál Együttes a Balassi-díjjal azonos évben, 1997-ben alakult. Repertoárjukon magyar és külföldi költők – Balassi Bálint, Dsida Jenő, Charles Baudelaire, Federico García Lorca, François Villon és mások – versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek. Megzenésítéseik forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöznek a ma divatos világzenei irányzatokkal. Dalaik egyre inkább önálló minőséget, sajátos „Misztrál-hangzást” hordoznak. A kimagasló vokális képességű, számos akusztikus hangszert megszólaltató együttes tagjai különböző zenei érdeklődésűek; ez az indíttatásbeli színesség az ősiséget idéző motívumoktól a kortárs hangzású elemek alkalmazásáig terjed.
Az együttes tagjai tudatosan vállalják a legkülönbözőbb versek által igényelt zenei megvalósítások sokszínűségét. Versválasztásaikban fontos szerepet játszik az európai és a magyar történelem iránti érdeklődés.
Az elmúlt szűk húsz esztendőben számos CD-t és DVD-t jelentettek meg. Ezek közül a 2004-ben megjelent, Balassi – Mezőn széllel járók című albumuk a XVI. század legnagyobb magyar poétájának, a magyar nyelvű reneszánsz szerelmi líra és vallásos költészet megújítójának gondolat- és hangulatvilágát olvasztja eggyé a jelenkori versénekléssel. Megzenésített Balassi-verseiben a Misztrál ugyanúgy megmutatja az első igazi európai, modern költőt, mint az esendő és az életet habzsoló magánembert. A lemez zenei anyaga úgy veszi alapul a Balassi-korabeli dallamvilágot, hogy közben modern hangszereléssel dolgozza át az autentikus dallamokat, esetenként mai zenét komponál a versekhez. A lemez anyaga irodalmi kalandozásra is csábít: a zenekar különböző számsorrendeket ajánl fel azoknak, akik elsősorban az irodalom felől közelítenek ehhez a Balassi-albumhoz.
A Dunakanyar szívében életre hívott és mára hagyománnyá vált háromnapos Misztrál Fesztivál mellett az együttes országos klubhálózatot is létrehozott. Országjáró koncertjeik mellett több alkalommal megfordultak külföldön is, Erdélytől az Egyesült Államokig. Egyre népesebb rajongótáboruk szeretete mellett a hivatalos elismerés is elérte őket: 2006-ban Bartók Béla-díjat, 2008-ban Balassi Bálint-emlékérmet, 2010-ben a Fiatalok a Polgári Magyarországért díjat, 2012-ben pedig a Magyar Művészetért Díjat kapták meg. Az együttes tagjai: Heinczinger Miklós – furulyák, klarinét, doromb, fidula, duda, ének; Pusztai Gábor – ütőhangszerek; Tóbisz Tinelli Tamás – gitárok, nagybőgő, ének; Török Máté – cselló, gitár, mandolin, koboz, szájharmonika, tambura, ének.
Julianeum Énekkar (Sopron)
A soproni Julianeum Énekkar 2010. szeptemberében alakult a Szent Margit-templom kórusaként. A régi kis kápolnatemplom még kisebb sekrestyéjében közel harmincan gyűltek össze a próbákon, hogy megtanulják és megszólaltathassák a négyszólamú egyházi és világi zeneirodalom legszebb darabjait: korálokat, zsoltárokat, népdalfeldolgozásokat, motettákat, latin és magyar nyelvű miséket. A kórus rendszeresen közreműködik a plébániatemplom ünnepi szertartásain és többször szolgáltak már a kismartoni ferences templom magyar szentmiséin is. Időközben felépülhetett az új soproni Szent Margit-templom is, a kórus pedig az alapkő letételétől a felszentelésig „végigénekelte” a vállalkozást. Adománygyűjtő vendégmiséket szerveztek a város különböző felekezetű templomaiban, és a bécsi ferenceseknél is koncerteztek. A Julianeum Énekkar nem pusztán kórus, hanem egy élő és hívő közösség, akik az emberek lelkét szeretnék megszólítani. Karnagyuk Oszvald Enikő.
