Szegedi László Tamás esperes virágvasárnapi igét választott az ünnepi alkalomra, Jézus bevonulását Jeruzsálembe. Elmondta, hogy egy 120 éves templom felújítási munkálatain van túl a gyülekezet. 400 éve még az Apafi-kastély udvarában volt egy kis imaterem, majd 1831 kikényszerültek a város peremére. A Millennium környékén épült a helyi református közösség jelenlegi temploma.
- Ha tükröt állítunk magunk elé, az erzsébetvárosi gyülekezet miként fogadja a legillusztrisabb vendéget? Milyen Krisztus csapata? Mi az értelme annak, hogy Isten házába, az imádság házába járunk? Zarándokok mentek Jézus elébe, ünnepelni a Messiást, akit megígért az Írás. Lehet, hogy ma sincsenek sokan, 387 tagja van az erzsébetvárosi gyülekezetnek. De hányan vannak teljes meggyőződéssel Jézus Krisztus ünnepi menetében? Üzenjétek meg a megújult templomból, hogy sokakat várunk még magunk közé! - kérte meg a gyülekezet tagjait Szegedi László Tamás.
Ünnepi istentisztelet az erzsébetvárosi templom megépítésének 120. évfordulóján
A bibliai történetben az ünneplő sokaság tagjai nem szóval, hanem tetteikkel, cselekedeteikkel bizonyították, hogy odatartoznak. A bevonulásnak kelléktára is volt, a fehér szamár, amely csak királyoknak járt ki, az emberek, akik lemondva ruhadarabjaikról, köpenyegeiket az út porába terítették. „Mennyire vagyunk odaadóak, miről tudunk lemondani? A gazda lemondott a szállítóeszközéről, pedig csak annyit mondtak neki, hogy az Úrnak szüksége van rá. Hányszor kérte az Úr 120 év alatt, hogy szüksége van az adományaitokra, a ruháitokra, az imádságotokra?” – tette fel a kérdést az esperes.
- A templom felújítása bizonyítéka annak, hogy képesek voltatok lemondani a szabad időtökről, felajánlottátok a munkátokat, a pénzeteket. Örömujjongásban él Erzsébetváros, mert ismét ünnepi ruhában várhatja az Urat. Megtiszteltetés és kitüntetés részt venni a 2000 éves diadalmenetben, tudván, hogy közben sok intézmény és hatalom megbukott, de Jézus halad tovább. 2000 éve a tömegben voltak zúgolódók is, akik nem értették ezt a bevonulást. Mintha ma azt mondanák egyesek, hogy jó volt nekünk a falu végén, vagy minek egy templomot megjavítani? Miért van szükség annyi templomra? Lelkipásztorra? Mi szükség van hitre, hittanórára? Imádkozzunk értük, hogy ők is meghallják a választ, mert csak ott van magyar jelen és jövő, társadalom és iskola, ahova Jézus ilyen diadalmenettel bevonul – hangzott a szószékről az esperes válasza a kérdésekre.
A Kolozsvári Református Kollégium kórusa magával ragadó előadásával emelte az ünnepi hangulatot
Miklósi Mátyás Csaba röviden visszapillantott a 120 éves múltra, a közösségépítésre, ismertetve a templom felépítésének, az építőanyag árának és a munkadíj költségek összegyűjtésének történetét. Téglajegyek, adományok és egy 41 évre szóló pénzkölcsön is szükséges volt ahhoz, hogy felépüljön a templom, amelynek építési költsége akkori pénzben számolva hétezer forint volt, ami ma 170 ezer eurónak felelne meg. Az építkezéssel egy év alatt végeztek a mesterek, 1896. június 21-én ünnepélyesen felszentelték. A 120 évvel ezelőtti ünnepi istentiszteleten a Székelyudvarhelyi Református Kollégium kórusa szolgált, a mostani ünnepségen pedig a gyülekezet nagy örömére a Kolozsvári Református Kollégium kórusa énekelt, Székely Árpád – kollégiumi igazgató – karvezető vezényletével.
Az ünnepi istentisztelet után több köszöntés és köszönet hangzott el. Barabás János vezetőkonzul köszöntötte az egybegyűlteket, arra kérve a jelenlévőket, hogy éljünk és érezzünk magyarul, így adva hálát az elmúlt 120 évért. Felszólalt Ambrus Attila főgondnok is, aki beszédében azt emelte ki, hogy őseink a legmostohább időkben is alkalmat találtak az építkezésre. A rendezvény végén szeretetvendégségre várták a vendégeket és a gyülekezet tagjait.
