Szavalat és kiállítás
Még ez év szeptember 5-én Pestre ment, hogy apja kívánsága szerint a teológiára iratkozzon, de őt sokkal jobban vonzotta a keleti utazás, hogy Körösi Csoma Sándor nyomát kövesse, így a bölcsészkar hallgatója lett. Mivel tanára, Repiczky János elhunyt, ez a terve meghiúsult. 1855-ben Bécsbe ment, ahol fél évig mégis teológiát hallgatott, majd belügyminisztériumi fogalmazóként kereste kenyerét.
Itt jelent meg 1857-ben első verseskötete Magyarok kürtje címmel, majd 1859-ben a Kordalok című kötete. Merész hangú versei miatt kénytelen volt elhagyni Bécset, és 1859 őszén hazalátogatott Hétfaluba. Tervei szerint decemberben visszatért volna Bécsbe, hogy befejezze a teológiai tanulmányait, de csak Pestig jutott el, ahol bekapcsolódott az újraéledő forradalmi eszméket tápláló titkos ifjúsági mozgalomba. 1860. február 19-én Táncsics Mihállyal együtt letartóztatták. Nyolc hónapig raboskodott, ezalatt a börtön légköre hozzájárult szervezetének legyengüléséhez és betegségéhez, így súlyosodó tüdőbajára való tekintettel felmentették.
Szabadulása után Zajzonba ment gyógyulást keresni, majd 1861 szeptemberétől ismét Pesten találjuk, ahol számos lap, így a Hölgyfutár, az Alföld, a Vasárnapi Újság munkatársa, valamint a Családi Kör segédszerkesztője lett. Itt jelentek meg a Leánymező, Úti emlékek Erdélyből, Csángó lakodalom, Vándorlélek, A kakasünnep Hétfaluban, Szent Gergely ünnepe Hétfaluban című írásai, és ugyanebben az évben látott napvilágot a harmadik verseskötete is Börtöndalok címmel, illetve 1862-ben a boricáról szóló írása az Ország tükre című lapban.
Bár első ismert költője a barcasági csángóságnak, aki szülőfalujának nevét előnévként is felvette, érdeme mégis abban rejlik, hogy fenti pesti lapokban cikkeket közölt szülőföldjéről, így felhívta a figyelmet a hétfalusi csángók szokásaira.
Közben állapota egyre súlyosbodott, szeretett volna hazamenni Hétfaluba, ahol segédlelkészi, segédtanítói vagy segédjegyzői állást is elvállalt volna. Amikor nagybetegen haza is érkezett, 1862. május 13-án a bolgárszegi kórházba került, ahol két nap múlva meghalt. Május 16-án a brassói magyar evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
A tavalyi évben születésének 190., halálának 160. évében Zajzoni-emlékévet hirdetett a helyi közösség. Idén, a költő születésnapján a Zajzoni Rab István Középiskola diákjai egy rövid megemlékezésre gyűltek össze a költőnek az iskola udvarán található mellszobránál, ahol szavalatok hangzottak el.
Szintén erre a napra készült el a Zajzoni-terem. Az osztályban elhelyeztük Kovács Lehel István helytörténésszel azokat a Zajzoni Rab István életéről, valamint temetéséről és emlékezetéről szóló tablókat, amelyeknek anyagát az elmúlt hónapokban gyűjtöttük össze különböző forrásokból, majd részben időrendi, részben tematikus sorrendben helyeztük el az osztály falain. Ez kiegészíti az iskola névadójáról készült domborművet. Erről is szól képes összeállításunk.
