Moldvai megemlékezés az aradi tizenhármakra
A résztvevők megismerték az október hatodikai események előzményeit, és az 1848-49-es forradalommal kapcsolatos kérdéseikre is választ kaptak. A 13 aradi vértanú nevét összekapcsolták azok arcképével, és Haynau tábornok, valamint Batthány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnökének kilétéről is tudomást szereztek.
Mivel a pokolpataki asszonyok még nem jártak Aradon, az aradi vértanúk emlékművét és a hősi halált halt tábornokok emlékére állított aradi Szabadság-szobrot fényképeken vették szemügyre.
A kötél vagy golyó általi halálra ítélt tizenhárom honvédtiszt híressé vált utolsó mondatait meghatódva hallgatták az asszonyok, akiknek nem idegen például Knezić Károly horvát honvédtábornok rácsodálkozása („Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”), hiszen a papjaik, akik tilt(ották/ják) anyanyelvük használatát, ugyanúgy keresztények(nek vallják magukat), mint ők.
A mezei munka okozta fáradtság és a rögtönzött történelemórán elhangzott információáradat sem vette el az asszonyok kedvét az énekléstől: a nemzeti gyásznaphoz illően egy moldvai csángó, klézsei katonadalt tanultak meg, egy szívvel és lélekkel dúdolták, hogy: „Kapum előtt menen el a Tisza,/ Benne úszik két huszárkatona./ Ússzál, ússzál, ússzál utoljára,/ Holnap visznek Nagy-Magyarországra.”
Az interdiszciplinaritás jegyében elhangzott Balogh József Aradi őszi dal, Reményik Sándor A szobor helyén és Ady Endre Október 6. című verse. Az asszonyok Balogh-gal együtt megállapították, hogy „Ősz van, dermed a lélek,/ aradi gyertyák égnek.”, Reményikkel együtt felismerték, hogy „Hát ez maradt: túl szobron és időn,/ Ércen, márványon, merev méltóságon,/ Új viharon, új vértanúhalálon:/ Tizenhárom gyöngy, tizenhárom száron.”, és Adyval együtt reménykedve mondták: „S keressen fel küzdelminkben/ Az aradi tizenhárom.”
