A segesvári főgimnázium magyar tagozatának bemutatkozása
Segesváron nincs magyar líceum, önálló intézményben nem működik magyar tannyelvű középfokú oktatás, mint például a szomszédos, 25 km-re lévő, kisebb Székelykeresztúron, ahol a város és környékének lakossága abszolút többséggel magyar anyanyelvű, és három magyar tannyelvű középiskolát tartanak fenn. Az 50 km-re fekvő Székelyudvarhely pedig hagyományosan is iskolavárosnak számít, több nagy múltú, középfokú oktatási intézménnyel büszkélkedhet, főiskolával, tanítói és pedagógiai szakképzéssel. A két legközelebbi, jelentős magyar lakossággal rendelkező megyeszékhely Marosvásárhely és Csíkszereda, szintén fontos bástyák a magyar tannyelvű oktatást illetően, hangsúlyosan beleértve a felsőoktatást is, gondoljunk csak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre, vagy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatára, ahol az egyetem magyar oktatói és a romániai magyar politikai, érdekvédelmi, tudományos és diákszervezetek elszánt küzdelme folytán fokozatosan emelték ugyan a magyar helyek számát, de egészen a kétezres évek végéig a román tannyelvű helyek voltak többségben. Sorolhatnám még a példákat Kolozsvárral, Sepsiszentgyörggyel, Kézdivásárhellyel, Brassóval, vagy a partiumi városokkal, Szatmárnémetivel, Nagyváraddal, Nagykárollyal, et cetera, mindenütt vannak nehézségek, ahol a magyar tannyelvű oktatásért folyamatosan helyi szinten és a politikai színtéren is vállalni kell a harcot, a magyar közösségek összefogását. Segesváron, ahol a magyarság szórványban, számszerűleg is kisebbségben van a többséghez képest, lelkiismeretes, felelős és áldozatos munkával igyekeznek a helyi pedagógusok biztosítani a magyar tannyelvű helyek utánpótlását. Ez egyre nehezebb, hiszen nem csak a központi akarat korlátozhatja a helyek elosztását, hanem a magyarság demográfiai helyzete, fogyása is kedvezőtlenül alakíthatja az arányokat. Tavaly még két párhuzamos magyar tannyelvű osztály indulhatott a segesvári Mircea Eliade Főgimnáziumban, az idei tanévben már csak egy, a reál és a humán szakirány összevonásával. Sajnos, ez intézményi szinten is megtörténik, hiszen van rá politikai akarat, hogy magyar többségű, tömb-magyar területeken is összevonjanak intézményeket, karokat, például úgy, hogy gimnáziumot szakképzővel, vagy orvosi egyetemet műszakival. A magyar közösségek ezt ahol tudják, a szakmai érveken túl, összefogással és hatékony érdekvédelemmel próbálják kivédeni, de nem mindig járnak sikerrel.
Magyar anyanyelvű diákjaink Maros, Brassó és Szeben megye szórványterületeiről érkeznek, számukra a Gaudeamus Alapítvány biztosít kollégiumi elhelyezést az Alapítvány által fenntartott Gaudeamus Házban. Alsórákos Brassó megye egyik legjelentősebb magyar többségű települése, innen és a falu határában magasodó Töpe-hegy túloldaláról, a szomszédos, szintén magyar többségű Ürmösről minden tanévben több bentlakó diák jön és kezdi meg középiskolai tanulmányait Segesváron, a Mircea Eliade Főgimnázium magyar tagozatán. Mindkét nyílt napon fontos szerepe volt a Kikerics Kulturális Egyesületnek és Néptáncegyüttesnek, amelynek irányítója László Imola, a Főgimnázium igazgatóhelyettese, a magyar tagozat szakmai vezetője. Fellépéseikkel egy olyan iskolai közösséget mutattak meg a továbbtanuló nyolcadikosoknak, amihez érdemes csatlakozni, hiszen az iskolában és a kollégiumban az élet nem csak a tanulásról, a tanórákra való felkészülésről szól, hanem a közösségi életről is, a Kikerics keretein belül pedig népzenei hagyományainkról és a néptáncról. A Kikerics legképzettebb csoportja, akik 15-18 évesek, és már 8-10 éves koruk óta tanulnak táncolni, már egy hivatásos néptánccsoport mellett is megállnák a helyüket.
A szerdai nyílt napon Maros megyei falvakból érkeztek nyolcadikosok. A bemutatkozó előadás és diákjaink fellépései után megtekinthették a kollégium szobáit és közösségi tereit, a tanulót, az ebédlőt, a konyhát, a művelődési termet. Ezt követően egy kiadós sétát tehettek a Burgban, a város egyedülálló történelmi központjában, utána pedig az iskolában folytatták a magyar tagozattal, leendő tanáraikkal és diáktársaikkal való ismerkedést.
Az iskola magyar tagozatának alsórákosi és otthoni, segesvári bemutatkozása fontos része annak a munkának, amit a tagozat pedagógusai évről évre vállalnak azért, hogy a magyar anyanyelvű diákok magyarul tanulhassanak tovább. Ennek része még a rendszeres szülőlátogatás, tanév elején annak a felmérése, hogy a magyar anyanyelvű nyolcadikosok közül ezeken a szórványterületeken, például Medgyesen vagy beljebb Szeben megyében, hányan és kik választottak, a lehetőségek vagy éppen az információk hiánya miatt, román tannyelvű középfokú képzést, beleértve a szakképzést is. Szakképzésre alternatívát ugyan nem tud nyújtani a segesvári Főgimnázium magyar tagozata, de a bentlakásra igen, ha például valamelyik diák magyar anyanyelvű, vagy kettős identitású, vegyes házasságból származik, román nyelven tanulja a szakmát, de magyar közegben, magyar diákközösségben lakhat az Alapítvány kollégiumában.
Reméljük, a segesvári és környékbeli pedagógusok, a helyi magyar közösség, hogy a jövő tanévben ismét két párhuzamos magyar tannyelvű osztály indulhat a Mircea Eliade Főgimnáziumban! Ugyanakkor, arról sem mondunk le, hogy közben az önálló magyar tannyelvű líceumról gondolkodjunk, és megteremtését előkészítsük, lehetőségeinkhez és mozgásterünkhöz mérten, megtegyük, amit lehet!
