Beregdéda és Mezőgecse cserkészei Munkács várában
A látogatáson sorra jártuk a szinteket és termeket, megismertetve a cserkészeket a vár izgalmas történetének mozzanataival – például a rejtélyes alacsony emberkéről, aki az „Egy zsák aranyat kap, aki vizet fakaszt a kútban!” c. versenyre érkezett. A probléma megoldása után a várúr nem tudott fizetni, de mivel nem beszélték meg mekkora legyen az a zsák, egy kis zacskó arany volt a fizetség. A legenda szerint a kis alacsony ember nem volt más, mint Belzebub, aki dühében belevetette magát a kútba.
A vár teraszairól a környéket szemléltük, s betájoltuk térkép segítségével mit is látunk. Egyik legizgalmasabb látvány a Máramarosi havasok egyik hófödte csúcsa volt. De beazonosítottuk falvainkat is, ahonnan érkeztünk, a szomszédos beregi dombok segítségével. Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk: nem csak a tiszta idő segített a jó kilátáshoz, hanem a szinte nyári 24°C-os hőmérséklet is növelte jókedvünket. Ráadásul az elmúlt 2 nap alatt virágba borultak Kárpátalján a gyümölcsfák, holott egy hete jóformán még a rügyeket sem láttuk.
Fotózkodtunk Petőfi szobrával, ami itt tett látogatásának állít emléket...
...a várkúttal, a kínzókamrában (itt épp ijesztő fejet kellett vágnunk):
Zrínyi Ilona és a fiatal (II.) Rákóczi Ferenc szobrával (ld. a fenti 4 kép közt), a Turul szoborral és még sok szép helyen.
A lányok hiányolták a korabeli ruhákba való öltözködés lehetőségét, de találtak egy fej nélküli beöltöztetett próbababát, ahol tudtak magukról korabeli űrnőnek öltözött fényképet csinálni, és még mobiltelefonos applikáció sem kellett hozzá! (A várban találkoztunk egy edelényi csoporttal is, akik a Határtalanul program keretében töltötték néhány napos kárpátaljai honismereti vakációjukat. Elsőre azt hittük, cserkészek, mert a várba lépve csatakiáltásuk csapta meg a fülünket, de iskolai csoport volt.)
A várnéző izgalmait egy Munkács melletti struccfarmon vezettük le piknikezve. Természetesen játszottunk is, ahogy a cserkészek szoktak: hangosan és jókedvűen. Törpék, óriások és varázslók cselezték ki egymást taktikájukkal, és királyok szerepébe is bújtunk, akik katonát kérnek a szomszéd királyságból.
A kirándulás a vártnál sokkal jobban sikerült, amit leginkább a másnap igazolt: a beregdédai iskolában a cserkészek szünet nélkül mesélték osztálytársaiknak élményeiket, a kisebbek tanáraiknak is áradoztak, milyen jó volt a cserkészekkel. Szinte mindegyikük először járt a munkácsi várban, vagy egyáltalán egy „várban”, így kitűnő reklámot tudtak csinálni azok számára, akik ez alkalommal nem jöttek. A helyi közösség (Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, KáMCSSZ) számára is nagyon gyümölcsöző volt a program; volt egy kislány, aki (még) nem cserkészkedik, de ma valamennyi szünetben cserkészjátékokat vezetett az osztálytársai legnagyobb örömére. Azt hiszem hamarosan sorainkban köszönthetjük.
A programon a KáMCSSZ két csapata vett részt: a beregdédai 15. sz. báró Perényi Zsigmond cserkészcsapat tagjai Szász Marianna csapatparancsnok és Szász Bence őrsvezető vezetésével, és az épp alakuló mezőgecsei cserkészcsapat jelöltjei.
