Jelen esetben azé a tizenkét nemzeti kisebbségé, akik megszervezték, és egyben részesei is voltak a róluk szóló egyhetes fesztiválnak (németek, görögök ukránok, oroszok, magyarok, romák, vietnámiak, szlovákok, olaszok stb.).
A név is rendkívül találó: utalás a bibliai bábeli zűrzavarra, a nemzetiségek sokféleségére és sokszínűségére, amit bemutatnak, és egyben ünnepelnek is. Ünneplik magukat és ünneplik egymást - hát nem csodálatos? Amikor együtt kell szervezni, össze kell dolgozni, kompromisszumokat kötni. Amikor temperamentumok, szokások, visszafogottságok találkoznak egymással - és gyakran saját magukkal.
Egy ilyen eseménynek lehettem részese az idei Babylonfesten szeptember 14-17. között a CSMMSZ brünni alapszervezetének jóvoltából.
Elsőként egy irodalmi estbe csöppentem bele, amikor is a nemzetiségek egy-egy saját, irodalmi Nobel-díjas írójukat mutatták be egymásnak. Magyar vonatkozásban Kertész Imréről és a Sorstalanságról volt szó Detáry Attila és Miloš Kovář előadásában.
Másnap este könnyedebbre vették a hangsúlyt, egy szabadtéri koncerttel várták az érdeklődőket, melyen a Jannis Moras band adott elő folkzenei stílusban irodalmi feldolgozásokat.
A "könnyűzene" után péntek estére jöhetett a komolyzene. A terem zsúfolásig megtelt, szinte már állóhely is alig maradt. Szem-, de leginkább fültanúi lehettünk csodás zongorajátékoknak és operettrészleteknek.
Léleknemesítő óra volt.
Szombaton elérkezett a rendezvény zárónapja. A legzsúfoltabb, de egyben talán legszínesebb nap is. Délután egy órakor a nemzeti kisebbségek zászlóikat lengetve felvonultak Brünn városának központjában, majd következett a folklórcsoportok színpadi fellépése. Magyar néptánccal a párkányi Pásztortűz Néptánccsoport lépett fel - az előadás nyomán (megérdemelten!) zengett is a RIA-RIA-HUNGÁRIA a nézők soraiból!
Ezalatt a nemzetiségek asztalainál azok hagyományos ételeit és italait lehetett megkóstolni. Szó se róla, a magyar konyha nagy népszerűségnek örvendett, s azért itt-ott a közelebbieknek akadt pálinka is.
Az este pedig valóban a felhőtlen szórakozásé volt - már aki nem görög nemzetiségű volt, ugyanis idén ők szervezték a záróestet.
Ezek után ugye, hogy találó név az, hogy Babylonfest?
Jó volt látni, ahogyan a brünni magyarok jelen voltak ebben az eseményben, és ahogy tevékenykednek a mindennapokban. Jó volt megélni, hogy szeretnek együtt lenni.
Fazekas Mónikától a CSMMSZ brünni alapszervezetének elnökétől megkérdeztem, hogy miért éri meg csinálni ezt egy állandó munkahely mellett. Nagyon egyszerű választ kaptam: "Mert jó tenni valamit a közösségért."
Hát ilyen "egyszerű" ez, kérem szépen!
