Ezen a napon a szokásos, téli időszámítás szerint 17 órakor kezdődő szentmise a türi római katolikus templom helyett a temetőben került megtartásra Kémenes Lóránt atya vezetésével. Nagy meglepetésemre a szertartás előtt fél órával már tele volt emberekkel ez a megszentelt hely. Mindenki szeretteinek sírjait gondozgatta, díszítgette, vagy éppen egymással beszélgettett. A sírokra virágokat tettek, a fejfák mögött fekvő, gyakran földdel fedett területekre pedig mécseseket és gyertyákat helyeztek, jóval többet, mint az nálunk odahaza szokás. A sírhelyek igazán "világítottak", a lenyugvó Nap fényének csökkenésével pedig ez a világosság egyre erőteljesebben és szebben érvényesült. Már ettől a látványtól nehéz volt szóhoz jutni, de mikor közelebb léptem egy-egy fejfához és elolvastam a rávésett neveket, teljesen elállt a szavam: Egytől-egyig magyar nevek voltak. Annak ellenére, hogy Türben sétálva magyar szót hallani szinte csoda, a temetőben hosszas járkálás után sikerült csak néhány romános névre találnom.
A megfelelő technikai feltételeknek hála a szentmise ugyanúgy zajlott, mint szokott, azzal a különbséggel, hogy jóval többen voltunk, mint ittlétem óta eddig bármikor. Mindenki, aki eljött a temetőbe, megállt elhunyt szerette feldíszített sírja mellett és (az áldozást leszámítva) egész szertartás alatt nem mozdult mellőle. A pirosló naplemente szeretetteljesen világította meg alakjaikat. Lóránt atya lélekemelő szavai, az élettel telt, ünneplőbe öltöztetett temető látványa és a megemlékezés őszinte és tiszta ereje mélyen megérintett. A rám bízott énekek megkezdése ez alkalommal egyáltalán nem bizonyult egyszerű feladatnak, szerencsére a türi énekkar, amellyel már több mint egy hónapja dolgozunk együtt, stabilan mellettem állt elérzékenyülésemben is. A gyönyörű szentmise után Lóránt atya körbejárta a temetőt, és családjaik jelenlétében megáldotta mindazok keresztfáit, akiket az elmúlt egy évben szólított magához az Úr. Mivel a hangulat meghittsége miatt nem tartottam etikusnak, hogy fotókat készítsek, így mindössze csupán a „világítás" legvégét örökítettem meg.
Hálás vagyok, amiért ezt a különleges alkalmat is megélhettem itt Türben, és kívánom, hogy a jövőben Mindenszentek ünnepe hasonló meghittséggel költözzön be minden ember szívébe.
