A Madách Imre Városi Könyvtár már több évtizede (1990 óta) rendezi meg a Madách-ünnepséget, mely során minden esztendőben elhelyezik emlékkoszorúikat a résztvevők a mai Civitas Fortissima téren álló, Sidló Ferenc által készített Madách-szobornál. Idén is került koszorú Madách lábai elé Alsósztregováról, Csesztvéről, Balassagyarmatról vagy akár Budapestről is. Az emlékezők sorában a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöksége is elhelyezte emlékkoszorúját.
Az ünnepség ezután a Madách Imre Városi Könyvtár galériáján folytatódott, ahol Tornyos Márton képzőművész kiállítását – akit később, a nap folyamán Horváth Endre-díjjal tüntettek ki – Csach Gábor művészettörténész, a város alpolgármestere nyitotta meg. Köszöntőjében felhívta a figyelmet a művész olykor meghökkentő, de alapjaiban a külvilág rezdüléseire koncentráló alkotásaira, melyek stílusa az expresszionizmus világába kalauzolja a látogatót. Ember Péter (trombita), Pálmai Krisztián (nagybőgő) és Radics Roland (gitár) színvonalas játéka pedig a jazz-zene világát idézte meg a napsütötte délutánon.
A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kamaratermébe átvonulva a díjátadó ünnepség vette kezdetét, amelynek műsorvezetői posztját Horváth Gabriella töltötte be. A nyitóbeszédet Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke tartotta, melyben köszöntötte a jelenlévőket, a kitüntetetteket, és Madách művének kiemelkedő szerepére, iránymutató gondolat- és erkölcsi világára hívta fel a figyelmet. „... ők azok (Petőfi, Mikszáth, Madách), akik nélkül, s akiknek a művei nélkül nem lehetnénk azok, akik lenni szeretnénk: múltunkra büszke, reményteli, mai magyarok. Talán nem tévedek nagyot, ha úgy látom, Madách Imre élete, akárcsak a hónapok között a január, jól példázza népünk, nemzetünk gigászi harcát a megmaradásért. Áldozatok és tragédiák, kis örömök és fellángolások váltják egymást, de van, ami örök: a hit. A küzdelembe vetett hitünk, ha már minden elveszni látszik is, akkor is van tovább napról napra, ha tetszik, színről színre.” Köszöntő szavait végül a Tragédiában Péter apostol szájából elhangzó útravaló mondattal zárta: „Legyen hát célod: Istennek dicsőség, / Magadnak munka. Az egyén szabad / Érvényre hozni mind, mi benne van. / Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”
A díjak átadása előtt a számos hazai díjat begyűjtött Dűvő népzenei együttes muzsikált, melyet Császár Angéla Jászai Mari-díjas színművész ezen alkalomra készült irodalmi összeállítása követett.
Ezt követően Nógrád megye egyik legrangosabb kitüntetését, a Madách-díjat Huszti Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színiakadémiai rektor, színigazgató, rendező és Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész vette át. A méltatásokat felolvasta Kiss Mohai Orsolya, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatónője.
A díjat olyan egyének és közösségek kapják, akik kiemelkedő tevékenységet folytatnak a tudomány, az irodalom, a művészetek és a közművelődés terén, illetve külföldiek a Madách- életmű gondozásáért, fordításáért, kutatásáért – fogalmazott Horváth Gabriella.
Huszti Péter saját bevallás szerint Az ember tragédiája benne van az életében, „már a kezdet kezdetétől egészen a mai napig, és remélem, hogy tanárként és rendezőként még a Madách Imre-kutatást és a Madách Imre-rendezést, Madách Imre-rajongást folytathatom az életemben.” A díj átvétele után néhány Madáchhoz kötődő személyes történettel örvendeztette meg a nézőtéren ülőket.
Szvorák Katain pedig a következőképpen fogalmazott a díj átvétele után: „A Madách-díj erősíti a nemzetemhez való tartozást itt, a Kárpát-medencében. S még jobban figyelmeztet a küldetésre, a szolgálatra, a küzdésre, értékeink továbbadására, éltetésére.”
A Dűvő zenekar és az Iglice Néptáncegyüttes előadásával záródott az ünnepség, majd a jelenlévőket a szervezők állófogadással várták, ahol személyesen is gratulálhattak a kitüntetetteknek.
