Hogyan mutatnád be magadat pár mondatban?
Török Bence vagyok, vidéki srác a nagyvárosban. A napokban fejeztem be tanulmányaimat a Testnevelési Egyetem testnevelő – gyógytestnevelő tanár mesterszakán. Már négy éve edzősködöm, illetve most félállásban tanítottam is fél évet Budapesten, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Életem során mindig nagy szerepe volt a sportnak, és sokfajta mozgásformát kipróbáltam már – volt, amit sikeresen, volt, amit kevésbé. Jelenleg ultrafutásokkal próbálkozom.
Mesénél az eddigi sportkarrieredről, és eredményeidről?
Mint említettem, sokfajta mozgásformát kipróbáltam már életem során. Az első, és talán legfontosabb sportág az életemben a shotokan karate volt, még óvodás-kisiskolás koromban. Sok versenyre jártunk, volt sok sikerélményem is, de ebből a sportágból a legmeghatározóbb dolog számomra a személyiségformáló hatás volt. Többek között kitartást, a munka fontosságát, tiszteletet és alázatot tanultam itt, és ezek felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak a későbbi évek során az életem minden területén.
Ezután labdarúgással foglalkoztam az általános iskolás évek alatt, majd a gimnáziumban kézilabdázni kezdem. Ez a sport is kiemelkedő fontosságú számomra, a THAC csapatában eltöltött éveim során is rengeteget tanultam, és nagyon sok élménnyel gazdagodtam. Szerencsémnek, illetve a felnőtt csapat akkori edzőjének a jóindulatának köszönhetően az is megadatott, hogy pályára léphettem egy felnőtt NB1-es kézilabda mérkőzésen.
A kézilabda után az egyetem alatt kezdtem el foglalkozni a hosszútávfutásokkal és a judoval. A futásban eléggé türelmetlen voltam – kitaláltam, hogy maratont szeretnék futni, de előtte a leghosszabb táv, amit futottam, 16 km volt. Végül kicsivel több mint három és fél óra alatt értem be az első maratonomon, és mondanom sem kell, mindenem fájt! Viszont ez egy nagyon hosszú út kezdetét jelentette. Nem volt megállás, és nem sokkal később beneveztem a Nagyatádi Ironman triatlonversenyre (3,8 km úszás, 180 km kerékpár és 42 km futás) – úgy, hogy 10 métert nem tudtam leúszni víziszonytól kialakuló pánik miatt, és soha nem ültem rendes versenykerékpáron. Végül az első Ironman versenyem több mint fél napig tartott, de célba értem. A judot is gyakoroltam az egyetemen, és először harmadik, majd a rákövetkező évben első helyezett lettem az amatőr egyetemi országos bajnokságon. Tavaly részt vettem az Ultra Trail Hungary-n (115 km a Visegrádi hegységben), számos ultratávú versenyt teljesítettem, és 3 óra alá szorítottam a maratoni időmet.
Honnan jött az indíttatás, és miért Déva lesz a futásod célvárosa?
Már évek óta foglalkoztatott a gondolat, hogy valamiképpen jótékonykodni szeretnék a hobbimmal. Az első ilyen gondolataim megindulásakor hallottam a Dévai Szent Ferenc Alapítványról, illetve Böjte Csaba munkásságáról, és már akkor összekötöttem gondolatban a két dolgot. Persze az első ötlettől a megvalósításig rengeteg idő telt el, sok finomításon esett át a program, de a lényeg megmaradt: a futásommal szeretnék jótékony célt elérni, ami pedig a figyelemfelhívás a rossz sorsú, árva gyerekek megsegítésére, illetve tényleges adománygyűjtés számukra.
Déva azért lett végcél, mert szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a gyerekek mindenhol a világon megérdemlik a teljes életet – határon innen és túl is.
Eddig kik alkotják a csapatodat, hányan vesztek részt?
Szerencsére nem elég egy gyors fejszámolás, annyi jó barátom csatlakozott hozzám, hogy ezt át kell gondolnom. Természetesen az egész családom segít, és minden tartalom megosztásában kérés nélkül számíthatok rájuk. Párom, Horváth Csenge már akkor támogatott ebben, amikor még csak neki ötleteltem erről – természetesen most is a csapat oszlopos tagja. Schettrer Zsolt volt az, aki az elsők között ajánlotta fel önzetlen segítségét, és ő lesz, aki végigkísér terepjárójával az úton. Engel Norbertet, mint menedzsert rántottuk be a csapatba, illetve Grandpierre Judit dolgozik nagy erőkkel a programunkon, ő egy „mindenes”, a szó legtiszteletreméltóbb értelmében. Nemrég csatlakozott hozzánk Nagy Andrea is, aki rengeteg pluszt hozott a programunkba, önzetlen segítségével és nagy tapasztalatával sokkal előrébb lettünk. Két kerékpáros „kolléga” is segít a szervezésben – Kiss Bettina és Kovács Tamás, ők visszafelé két nap alatt le fogják tekerni az utat, ha minden igaz! Segít még nekünk Bordács Miklós is, szinte bármilyen kérdéssel fordulhatunk hozzá. Az útvonalunkat Somogyi Viktor segít összerendezni, és… igazából olyan sokan segítenek, hogy név szerint nem tudok mindenkit felsorolni itt, bármennyire is megérdemelnék.
Hány naposra tervezed a futást és milyen hosszúságú szakaszokat tervezel?
Öt nap alatt szeretném a távot megtenni. Ahogy osztottunk-szoroztunk, és átgondoltuk a lehetőségeket, fontosnak tartottuk, hogy az utolsó, meredek szakaszra kevesebb kilométer jusson, és az elején, még itt Magyarországon fussak hosszabbat. Így a körülbelüli szakaszok így alakulnak: 90 -100 - 90 - 80 - 70 km.
Ki csatlakozhat a Jótékonysági futásodhoz, és hogyan lehet csatlakozni?
Sajnos a jogszabályok adta lehetőségek szűkösek, márpedig fontos, hogy minden törvényes legyen. Mivel nem lesz rendőrségi felvezetés és nem lesznek útlezárások, ezért a táv nagy részén egyedül fogok futni a kísérő terepjáróval a hátamban. Szeretném, hogy legyenek szakaszok erdészutakon, erdei utakon is, hogy lehessen hozzám ténylegesen is csatlakozni, de ez még tervezés alatt áll, és sajnos egyáltalán nem biztos. Ami viszont nagyon örömteli hír számomra, hogy ha minden igaz, akkor példaképeim is csatlakoznak hozzám egy-egy szakaszra – de az ő kilétük egyelőre maradjon titok.
Ami viszont biztos, hogy amint meglesz a teljes és biztos útvonalterv, közzé fogjuk tenni, és minden egyes hajrának, biztatásnak nagyon örülök majd, amit az út mellől kapok – biztos vagyok benne, hogy rengeteget fog segíteni egy-egy jó szó a nehéz helyzetekben, márpedig nehéz helyzet biztos, hogy lesz.
Kik azok akik támogatnak ezen célod elérésében?
Elsőként természetesen a családomat szeretném megemlíteni. Még csak időm sem volt elmesélni, hogy mire készülök, ők már osztották is meg Facebookon az eseményt, és ez nagyon jólesett. Természetesen páromat is meg kell említenem itt újra, hiszen rengeteg erőt ad nekem. A fentebb említett segítségeim mind-mind nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy végül tényleg elindulhassak utamra Déva felé.
Köszönet illeti az AsiaCentert, a Vigasport csapatot, a mozgasvilag.hu-t, ők már támogatásukkal segítették a programot – de hiába tűnök telhetetlennek, mindig kellenek az újabb támogatók, elvégre a lényeg, hogy minél többet tudjunk segíteni.
Mivel tudnak leginkább támogatni a segíteni vágyók?
Természetesen a jótékony program célja az adománygyűjtés. Nagy tisztelettel (elvégre szerintem igenis tiszteletreméltó, ha valaki önzetlenül ilyenre költ) fogadjuk az anyagi felajánlásokat. Ezekből a gyerekek alapellátásához szeretnénk hozzájárulni, illetve élményt szeretnénk vinni: a sport élményét. Szeretnénk egy-egy sportnapot vinni a gyermekotthonoknak, és az ott használt sportszereket ott is hagyni nekik. Ennek megfelelően sportszerek felajánlásával is – akár használt, akár új – hozzájárulhat a kedves adakozó a gyerekek megsegítéséhez. Végül pedig az élmény vagy idő felajánlása is hatalmas segítség lehet: ha valaki programot ajánl fel, vagy saját tudását és idejét: például, hogy felajánlja, hogy eljön a sportnapra amit szervezünk, és tart egy frizbi edzést, mert ért hozzá, és szívesen megtanítja a gyerekeket.
Természetesen maga az út is költséges, de ezt azért hagytam utoljára, mert ennek tudatában voltam a kigondoláskor is. Egyelőre úgy állok, hogy a szállásaimat és az étkezésemet – illetve a kísérőkét is - magamnak kell intéznem. Ha valaki ebben tud segíteni, azt is a legnagyobb hálával köszönjük meg.
Hol találhatunk további információkat az eseményről?
A Facebookon a program két oldalról is elérhető. Egyrészről a Séta Dévára Facebook csoportból, másrészről közvetlenül az eseménytől,
melynek neve „A TE futásod – jótékonysági futás Dévára”
Bármilyen felajánlást, kérdést, kérést, ötletet, vagy csak biztató szavakat a fentebbi Facebook oldalak üzenőfalára, vagy üzenetben fel lehet tenni, a szervezőnek (Török Bence) is nyugodtan lehet írni, vagy az e-mail címünkre is várjuk a megkereséseket: segitek@setadevara.hu
Válaszaidat köszönöm!
Jó egészséget, valamint kitartást kívánok célod elérésében!
"A csereprogramok adta lehetőségeket kihasználva, számomra lehetőség adatott, hogy három félévet a budapesti Testnevelési Egyetemen tanuljak. Ekkor ismertem meg, Bencét, aki úgymond állandó “lakója” volt az uszodának. Fáradhatatlanul úszta a medencéket még az ebédszünetek ideje alatt is, hamar feltűnt céltudatossága és elszántsága. Mikor első ízben olvastam a kezdeményezésről, szinte egyből Bencére gondoltam, hogy biztosan Ő az, aki nekivág ennek az útnak, ez a feltevés hamar beigazolódott."
Bízunk benne, hogy a kemény munkád meghozza a gyümölcsét! Sikeres felkészülést kívánunk, és a befutónál fogunk várni!
