A hónap utolsó szombatján a gyulafehérvári cserkészek elindultak felfedezni a környék természeti csodáit. A közelben sok hely van, ahová az ember még nem tette be komolyan a lábát, egy ilyen helyre mentünk mi is kikapcsolódni és feltöltődni. Délelőtt kilenckor már meg is érkeztünk a domb lábához, már nem kellett sokat sétálni, hogy felérjünk a tetőre.
Hamar ellepte a nagy mezőt a gyerektömeg, és a közös játékok, az önfeledt futkározás feledtette a kaptató nyújtotta nehézségeket. Fürgén nekiálltunk előkészíteni az ebéd alapanyagait, hogy nehogy késsen a finom étek. A környéken való bóklászás és szaladgálás hamar meghozta az étvágyunkat, így nem sokat késlekedtünk az ebéd elfogyasztásával.
Egy kis pihenő után elindultunk felfedezni a környék élővilágát. Bevetettük magunkat az erdő sűrűjébe, mentünk az orrunk után, fel a hegyre. Lassan bandukoltunk felfele az ösvényen ahol a behajló csipkebokor és fenyőágak nehezítették utunkat. Felérve az eltervezett úti célunkhoz, gyönyörű látvány tárult elénk. Körbenézve láthattuk Gyulafehérvárt és a környező falvakat. Az ősz lassan bekebelez mindent, hullnak a sárga falevelek. Visszafele toronyirányt jöttünk lefele, kerülgetve a terebélyes fenyőfákat.
Még egy kis játék, rohangálás és felszabadult kikapcsolódás, aztán elindultunk hazafelé a domb aljához, ahonnan a mai kirándulásunk kezdődött. Kipirosodott arccal búcsúztunk egymástól várva a következő közös kirándulást.
