Március 15-ére készültünk a rimaszombati cserkészekkel
Lassan délután fél négy, én már három óta várom a gyermekeket a Cserkészotthonban. Már egy hete csak erre az alkalomra készültem, hogy elmesélhessem nekik, mi is történt 170 éve, azon a bizonyos tavaszi napon. Nem is akárhogy gondoltam ki, a történelmi tények ismertetését; készítettem egy vázát faágakkal, és papírgalambokkal, hogy ezekre a 12 pontban megfogalmazottokat felírhassák a gyerekek, majd együtt tegyük fel azokat a szabadság jelképes fájára. A kellékek között volt a Nemzeti dal, a 12 pont, Petőfi Sándor képe, mind-mind úgy elkészítve, mintha ha csak megfakult lenyomatai lennének a hősi múltnak.
Az otthon falait gyermekzsivaj hatja át, megérkeztek a leányok. Miután üdvözöltük egymást, megkezdjük a foglalkozást. Tudjátok-e mit ünneplünk március 15-én? Kezek lendülnek a magasba, lelkesen érkeznek a válaszok. A történelmi időutazás részét képezte az is, hogy ne csupán magyarázatokat kapjanak az eseményekről és a jelképekről, de maguk is alkothassanak. A zászlókat és kokárdákat már a tavasz inspirálta. Szabadon repülő madarak egymás alá ragasztva rajzolták ki együtt a trikolort. A kokárdák kinyílt virágokat formáztak, ezeket Petőfi Sándor szobra elé helyezzük majd el a városi megemlékezésen.
A fiúk foglakozása alaptematikájában követte a leányokét, a jelképeket azonban másképpen formázták meg. Közösen készítettek egy nagy kokárdát úgy, hogy ujjukat és tenyerüket festékbe mártották, és lenyomatukkal vitték föl a színeket egy kartonlapra. A kialakuló egységes szín együvé tartozásuk jelképévé is vált. A magyar zászló készítésénél – akárcsak a leánykáknál – megkérdeztem, hogy vajon tudják-e, mit jelentenek a magyar zászló színei? - Remény! - hangzott a válasz. – Bizony remény! – válaszoltam.
- A piros az erő, mintája az ereinket átjáró vér, az élet. A tűz a szenvedély, a forró hazaszeretet színe. A fehér a hűség színe, ahogy az asszony hűen követi a férjét, akárcsak a Hold a Napot. S, végül a zöld, a remény színe, a folyton megújuló örök természeté, melytől jövőnk, gyermekeink jövője, s ezáltal a nemzet fennmaradása függ.
A foglalkozások zárásaként a fiúk kokárdája köré felragasztottuk a 1848/49-es forradalom és szabadságharcra legfontosabb pontjait, valamint a gyermekek által készített zászlókat és kokárdák egy részét is. Így közösen egy emléktablót is készítettünk, mely nem csupán nemzeti hőseinkre fogja emlékeztetni ezután a Cserkészotthonba belépőket, hanem - azokat, akik dolgoztak rajta – az együtt töltött időre is.
