Már korán reggel felkeltettük a gyerekeket, hogy minél hamarabb tudjunk indulni Harasztostra, ahol egy kedves íjász társaság várt minket. Annyira eldugott helyen van, hogy hirtelen nem is találtunk oda, csak telefonos segítséggel. Nagyon szép vidék. Egy kisebb völgyben fekszik, amelyet kettévág egy patak. A vizet a völgy szélén felduzzasztották és halastavat hoztak létre. Erdő övezi ezt a mesébe illő tájat.
Megérkezésünk után egy kis eligazítást tartottak, hogy pontosan hol is vagyunk, mik a határok és mit fogunk majd a nap folyamán csinálni. Párhuzamosan ment az íjászat, a lovaglás, az ebéd elkészítése. Akiknek nem jutott ló, íj vagy fakanál, azokkal nekiindultunk, és felfedeztük a környéket. Megtekintettük a temetőt, és felmásztunk a közelben lévő dombra is, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Lassan készült az ebéd, ínycsiklandozó illatok szálltak felénk. Időről időre mentünk, és meglestük hogyan is áll az étel, mert nagyon éhesek lettünk a friss levegőn.
Ebéd után kicsit lassabbra vettük a tempót. Felkerültek a függőágyak, és akiknek nem maradt hely, az a fa árnyékában telepedett le. Délutánra feltámadt a szél, és sikerült sárkányt eregetni. Jó volt látni, hogy akik bátrak voltak, és megpróbálkoztak a sárkányok irányításával, mindenki sikerrel járt.
Kezdtünk a délután végéhez közeledni, így lassan pakoltunk is össze. Igyekeztünk mindenkitől elbúcsúzni, a lótól és a kecskétől többször is. Bepréselődtünk az autóba és indultunk haza.
Ahogy a visszapillantóban láttam, mindenki elaludt.
Jelenlegi hely
Látogatás Harasztosra
Még régebben ajánlották fel, hogy látogassunk el Harasztosra a gyerekekkel, és töltsünk el egy napot a helyi íjászokkal. Most hétvégén sikerült eleget tenni a kérésnek. Két autónyi Szent Ferenc Alapítványos gyerekkel vágtunk neki az útnak, és elkocsikáztunk ezekkre a még ismeretlen tájakra.