Ember az embertelenségben
"A XX. század emberpróbáló történései nyomot hagytak Európán. A Kárpát-haza nemzetei, ezen belül a magyar, székely és csángó közösségek szellemi és lelki épségét megtépázta a háború, a vér, a veszteség és a gyász. Szűkebb környezetünkben a legtöbb családban személyes emlékek őrzik ezt. Az egyszerű, a mindenkori emberek közt van, aki sorsának meghatározó fordulataira nem kíván emlékezni, aki nem szívesen vall a borzalmakról, de olyanok is akadnak, akik éppen a veszteségből megerősödve építették újra életük morzsáiból a jelent, és adták tovább bizakodással az életbe vetett örök hitet gyermekeiknek, leszármazottjaiknak. Előadásunkban előttük tisztelgünk, az előttünk járóknak, a túlélőknek, akik a reményt hirdették.
Az ember az embertelenségben címet viselő táncelőadásban olyan képeket rajzolunk a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén, amelyek megidézik a hadba vonulók és az itthon maradottak életérzéseit. A színpadi események nem ragaszkodnak az elmúlt század dokumentarista krónikásaiként beszámolni a háborús eseményekről, inkább bemutatott sorsok által a történelem kiszolgáltatottságában élő emberhez való közelítés a célunk. Az irodalmi szövegtöredékekkel, naplórészletekkel, vetítéssel szélesíteni kívánjuk ezt a személyessé tételt."
Tőkés Csaba-Zsolt, rendező
