Idén, 2023-ban igencsak sok helyen szervezetten tanulták kicsik, és nagyok a hagyományos hétfalusi mintákat. A Brassó megyei RMDSZ Nőszervezete, a Barcasági Csángó Alapítvány, a Zajzoni Rab István Cserkészcsapat, a brassói 2-es számú iskola alsó tagozatának tanítói és a Brassó II. Református Gyülekezet tagjai is megszervezték azokat az alkalmakat, amelyeken Gödri Anna négyfalusi tojásíró művész, valamint Hlavathy Zsuzsánna, a Barcasági Csángó Alapítvány elnöke vagy Miklósi Zsófia Villő, a Brassó II. Református Gyülekezet lelkészének felesége bevezette az érdeklődőket a hímes tojás keletkezésének rejtelmeibe. Alsórákoson az óvoda épületében gyűltek össze húsvéti foglalkozásra kicsik és nagyok, azaz óvodások és alsó tagozatos iskolások. A kicsik szüleik segítségével ajtódíszeket készítettek, míg az iskolások a tojásírással ismerkedtek. A különböző csoportokban mindig akadtak olyanok, akik már korábban is fogtak írókát a kezükbe, úgyhogy egy-egy foglalkozáson igazi remekművek is születtek.
Ami a mintakincset illeti, elsősorban a hétfalusi mintákkal lehetett kísérletezni, hiszen a Barcasági Csángó alapítvány Pro Terra Barcensis programjának köszönhetően néhány éve napvilágot látott "A hétfalusi írott tojások" című kötet, amely 84 mintát kínál az érdeklődőknek. Egy olyan hagyományról beszélünk, amelyet már a XIX. századból több forrásban is megemlítenek, a szakirodalom számon tartja a hétfalusi tojásírást, olykor a mintákat is közli. Hétfaluban a két világháború között több olyan asszony is élt, aki százával írta a tojást, hogy még Bukarestbe is jusson a vásárokba.
Az 1980-as évek elején költözött haza Négyfaluba Barkó Etelka tanárnő, aki elsőként a Bácsfaluban vallásórára járó gyerekeket tanította meg, majd a rendszerváltás után iskolai foglalkozásokat tartott. Generációk sora tanulta meg tőle a tojásírás technikáját, a hímes tojások elkészítését. Az 1990-es években egy kötetet is megjelentetett az általa ismert, illetve gyűjtött mintákból. Ez a kötet azonban igen hamar elfogyott, így az alapítvány szükségesnek látta ennek újbóli kiadását, így az induló Barcasági füzetek sorozatnak ez lett az első kötete, amely azóta is több kiadást ért meg. A füzet gerincét most is Barkó Etelka mintái adják, de kiegészültek olyan tojásírók alkotásaival, akik az elmúlt 35-30 évben mesterfokra emelték e művészetet, például az idén is tanító Gödri Annáé. A tojásíró kalákák, éjszakák igazi közösségi élményt nyújtanak, a húsvéti szokások iránt érdeklődők pedig számtalan múltra vonatkozó adattal gazdagodhatnak, főleg az idősebb generációk tagjaitól. Tőlük tudhatjuk azt is, hogy a nagypénteken festett tojás nem szagosodik meg, de azt is, hogy a festett tojások színe többnyire piros. „Általában piros tojást festettem, mert tudjuk, hogy Jézusnak a vére festette be a tojást, mikor Mária s Magdolna mentek Jézushoz a keresztfa alá. Persze vitték a fehér tojást, gondolták, hogy ha meg van éhezve, legalább egy főtt tojást egyék s ijedtükben letették oda, az egész tojást Jézus lábához és a vér rácsöpögött, s pirosra festette. S akkor ennek emlékére, legalábbis nekem így magyarázta a nagyapám, s a nagynéném festjük a tojást.” mondta egykoron György-Papp Margit Bácsfaluban, meg szintén ott hallottam, hogy „a piros tojás azt jelenti, hogy Jézus feltámadt.”
Festékként nagyon sokan még ma is vöröshagymahéjat használnak, egyébként tojás, vagy ruhafestéket. Seres András egykori barcasági néprajzkutató szerint századunk első felében az írott tojásokat vadalma pácba is helyezték (ezt Barkó Etelka is alkalmazta), de használtak zöld búzát és diókérget, hogy a tojás barna, illetve fekete legyen.
A barcasági falvakban is megtalálható a matricás tojás, vagy akár a filctollal írott is, de nem hiányoznak a levélmintás tojások sem. Talán az utóbbiak a legelterjedtebbek. Egy türkösi asszony megjegyezte, hogy amióta megtanult tojást írni, azóta nem csinált másfajtát, és mint az elején is írtam, úgy tűnik, a tojásírás reneszánszát éli ma a csángó falvakban.
