Fekete pont - mindenkinek?

A filmet Forró Éva, a zselízi Alapiskola gyógypedagógusának javaslatára 2024. október 25-én, Budapesten tekintettük meg.

Éva véleménye szerint: "Ezt a filmet minden pedagógusnak kötelezővé tenném."

Palkó, aki Berlinből költözik haza és szemléli a magyar oktatási rendszert. Részévé szeretne válni, megérteni, de ehhez idő kell. Apropó idő, igazán nem is lehet behatárolni mikor játszódik. Olyan érzésünk támad, hogy az elmúlt évtizedekhez képest semmi sem változott volna: a díszletek, a tananyag, a módszerek. De ezt az „időtlenség”-et, változatlanságot idézi Kornél esete. Mégpedig, hogy egy pedagógust nyomós indok nélkül a nap közepén azonnali hatállyal ki lehet rúgni az állásából, hirtelen a 2020-as évekbe repíti a történetet. Megjelenik Juci, a még lelkes és Palkónak segíteni akaró új tanárnő alakja, aki sokáig azt gondolja: a gyerekek szeressenek iskolába járni és a tanulás a legfontosabb. Lelkesedése megváltozik, amikor megvédi kollégája előtt tanítványát. Itt döbben rá, hogy a belefásult tanári kar csak hallgat. Itt mutatkozik meg igazán a rendszerbe való szocializáció: jobb, ha hallgatunk, ha csak túlélünk, majd lesz valahogy.

A film megtekintése után mindannyian megértettük Évi álláspontjának fontosságát. Ebben a 119 percben noha a fekete pontot a gyerekeknek – és azon belül is főleg Palkónak, a főszereplőnek – osztják, a film végére tulajdonképpen mindenki megkapja a magáét: a tanár, az iskola, a tankerület, a rendszer. 

A vonatúton hazafelé fentiekhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennünk. Újra előtörtek a tanulói évek, az ott tapasztalt jó és rossz élmények. Pedagógusi szemmel pedig a legnagyobb tanítás: Palkóhoz hasonló gyerekek voltak, vannak és lesznek. Nem csak élményekben, hanem tanulságokban gazdag estét élhettünk meg.

A film által rádöbbentem újra a hibáimra – amin mihamarabb szeretnék változtatni -, a pozitív tulajdonságaimra, amit pedig megszilárdítani szándékozom. Magam nevében köszönöm a részvétel lehetőségét a zselízi Alapiskola minden pedagógusának.