Egy új hagyomány kezdete
2024. november 1-jén, Halottak Napja alkalmából a Kallós Alapítvány szervezésében különleges eseményre került sor: meglátogattuk Kolozsvár ikonikus Házsongárdi temetőjét, hogy méltóképpen emlékezzünk az ott nyugvó nagyjainkra. Ez a szép hagyomány tavaly kezdődött, és reméljük, hogy a jövőben is megmarad.
Az esemény során Salamon János, Vámszer Géza, Faragó József, Szegő Júlia, Almási István és Kallós Zoltán sírjait látogattuk meg. A megemlékezés szívhez szóló és meghitt pillanatokkal teli volt, ami nemcsak az emlékezésről, hanem a közösségi összetartozás erejéről is tanúskodott.
Miért fontos ez a hagyomány a mai világban?
Rendkívül értékesnek tartom ezt az új kezdeményezést, mert a mai rohanó, materialista világban egyre kevesebb időt szánunk az emlékezésre. Gyakran csak elvesszük és eldobjuk a dolgokat, mintha minden pótolható lenne. A Halottak Napja azonban arra emlékeztet, hogy a múltunk, az elődeink és azok a személyek, akik életük során jelentős nyomot hagytak a világban, megérdemlik a tiszteletünket és az emlékezést.
Ezek az alkalmak nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy újraértékeljük gyökereinket, hanem arra is, hogy teret adjunk az érzelmeinknek, és közösségként éljük meg az emlékezés pillanatait. Ez a szokás nemcsak kultúránk része, hanem emberi kapcsolataink erősítésének egyik fontos pillére is.
Közösségként éljük meg az emlékezés pillanatait.
Ha egy közösség számára fontosak ezek az alkalmak, és megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy érzelmeinket szabadon kifejezzük, az hosszú távon mindenképpen hatást gyakorol ránk. Az ilyen események megerősítik az összetartozás érzését, mélyítik a gyökereinkhez való kötődést, és érzelmileg gazdagabbá, empatikusabbá tesznek minket. Egyénenként és közösségként is formálódunk általa: megtanuljuk tisztelni a múltat, és megtapasztaljuk, hogy az emlékezés nemcsak teher, hanem erőforrás is lehet, amelyből meríthetünk a jelenben és a jövőben egyaránt.
Hogyan kapcsolódik mindez a jelenhez?
Noha már a szeretet és az ajándékozás hónapjába léptünk, érdemes elgondolkodni azon, hogy az öröm és a megbecsülés nem feltétlenül tárgyakban rejlik. Különösen igaz ez az időseinkre és betegeinkre, akiknek valószínűleg már mindenük megvan, és életük során szinte mindent láttak – számukra talán nincs is „új a nap alatt”. Ami igazán számít nekik, az nem egy újabb tárgy, hanem a törődés, az együttlét, és az, hogy érezzék: fontosak számunkra.
Az ajándékozás igazi értéke tehát nem a csomagolásban rejlik, hanem abban, hogy időt, szeretetet és figyelmet adunk egymásnak. Ezek azok az értékek, amelyek valóban örömet hoznak, és maradandó nyomot hagynak a szívünkben. A Halottak Napja hagyománya erre tanít: becsüljük meg a múlt értékeit, és fordítsuk figyelmünket a jelenben élőkre, hiszen az emlékezés és a szeretet ugyanannak az összetartozásnak a részei.
"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn." – Széchenyi István
