Pécsett, a hosszú történelmi múltra visszatekintő városban, számos lehetőség nyílt arra, hogy sokoldalú ismereteket szerezzek hazánkról, a művészetekről, a hagyományokról, a vallásról és mindezek közösségformáló és összetartó erejéről. Szüleim nagy gondot fordítottak neveltetésemre, így énekeltem, zongoráztam, és több neves kórus aktív tagja voltam. Néptáncot a pécsi Szivárvány Gyermekházban tanultam, mindezek mellett 1998-ban csatlakoztam a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium 47. számú Szent László Cserkészcsapathoz is.

A Pécsi Belvárosi Iskola hittantagozata után a Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába kerültem, végül a Gandhi Gimnáziumban érettségiztem. A Gandhi Gimnáziumban megismerkedtem a cigány kisebbség mindennapjaival, szokásaival, hagyományaival, és olyan elhivatottságot éreztem, hogy végül cigány népismeretből is érettségi vizsgát tettem. Egyetemi éveimet a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán töltöttem, ahol régészetet, pedagógiát és néprajzot hallgattam, hallgatok. Érdeklődésem az etnográfia és a pedagógia felé fordult. A két tudományterület együttesen fontos számomra, így mindkét ágon folytatok kutatásokat.

Életemet a településtörténet kutatásának szeretném szentelni, és úgy gondolom, a Petőfi Sándor Program segítségemre lesz ebben. Rimaszombat gazdag ipartörténeti múltjával, Gömörország ékköveként, olyan kincseket rejt, melyekre nem csupán az utcákat járva, a levéltári anyagot bújva bukkanhat rá az ember, ott van az a szombatiak múltjában, jelenében, szívében. Feladatom, hogy minél több ilyen kincset találjak, legyen az egy porosodó irat, a múlt ködébe veszett hagyomány, vagy egy gyermek gondolata. Ezek olyan értéket képviselnek, amelyek segítségével visszaadhatom közösségemnek városuk, vidékük múltját.