Az 1848-1849-es szabadságharc leverésének egy szimbolikus dátuma október 6-a, amikor tizenhárom honvéd főtisztet (tizenkét tábornokot és egy ezredest) végeztek ki Aradon és Batthyány grófot, Magyarország miniszterelnökét Pesten. Ez a dátum egy dicsőséges harc szomorú végét és egy kegyetlen vészkorszak kezdetét jelzi, hiszen nemcsak ez a 13+1 szabadságért harcoló hős lett áldozat. Az esemény bár nem állami ünnep mégis kétségtelen, hogy a nemzeti öntudat része, melyet már az iskolában és otthon megtanulunk, és megőrzünk egy életen át, hogy aztán tovább adhassuk az emlékét és a benne rejlő értékeket a következő nemzedékeknek.
Az aradi tizenhármak tárgya számtalan irodalmi (például Ady Endre: Október 6. című verse), képzőművészeti (mások mellett Thorma János festménye) és zenei alkotásnak a „magas kultúrában” és néphagyományunkban egyaránt a fájó emléket őrizve Magyarországon és azon kívül is. Az események mind a mai napig a tudományos kutatások (például idén mutatták be Kiss Ernő eddig nem ismert búcsúlevelét a Magyar Nemzeti Levéltárban) és a közérdeklődés tárgya (példa erre a helyszínre zarándokló megemlékezők, vagy az országszerte és azon túli helyi megemlékezések). Mindez a sokszínűség október 6-a jelentőségéből és értékéből fakad és a generációk gondosan őrző emlékező gyakorlatából táplálkozik.
Hasonlóan gazdag program valósult meg 1849. október 6-a 170. évfordulóján az ostravai Magyar Klubban. Ezen a borús, hideg vasárnap délelőttön gyerekek, fiatalok, fiatal felnőttek és szépkorúak egyaránt összegyűltek, mert fontosnak érezték, hogy közösen töltsék el ezt a napot. A szervezők is hasonlóan sokféle korosztályt képviseltek, és próbálták október 6-a emlékét változatosan és a programokat tágabb témakörben megszervezni. Így lehetőség nyílt az őszinte nevetésre, a kissé keserű magunkba fordulásra, a tanulásra és tanításra, az alkotásra és emlékteremtésre.
Hogyan lehet egy nemzeti gyásznapon gyerekeknek szóló foglalkozást csinálni kérdezhetné jogosan az olvasó, főleg úgy, ha az egészen fiatal korosztály képviselteti magát (3-13 év között). Nekik elsősorban kézműves foglalkozásokkal készültünk. Szélforgót, kokárdát színeztünk, csákót hajtogattunk és huszárt készítettünk papírból, aki délceg lován ül kardjával a kezében. Emellett a kicsit idősebb szorgos kezek kokárdákat varrtak mindenkinek. Ugyanezen szorgos kezek még a program előtt elemózsiáról is gondoskodtak a közösség számára. Az eredeti tervek szerint a gasztronómiát is a programhoz kívántuk igazítani Kossuth-kiflivel meglepve az egybegyűlteket. A lehetőségek hiányában azonban a Kossuth-kifli helyi péksüteménnyé módosult, de majd jövőre ezt is megoldjuk!
Számos játékos vetélkedővel elevenítettük fel tudásunkat a történelmi eseményekről kvíz kérdésekre válaszolva egyénileg, illetve csoportban. Azonban az ismétlés mellett számos új információval is gazdagodtunk mindnyájan, hiszen egy igazi hadtörténeti műkincsgyűjtő van közöttünk, aki történelmi emléktárgyakat gyűjt és óv hosszú évek óta. Igen jelentős gyűjteménnyel rendelkezik ma már, amiből számos érdekes darabot elhozott az eseményre. Mivel a gyűjtés mellett a tárgyak „hátterének” felkutatásával éppen úgy foglalkozik szabad idejében, mint a tárgyak megóvásával, így a nagyérdemű számtalan érdekességet is megtudhatott a meg is fogható kincsekről, a jelentőségükről, ápolásukról és a gyűjtési folyamatról. Nem is csoda, hogy innen aztán a beszélgetés szinte megállíthatatlanul tovább folytatódott történelmi korok és helyszíneken át személyes történeteket és meglátásokat éppen úgy érintve, mint történelmi vagy művelődési tényeket felsorakoztatva. Szóba került a szomszédos Olomouc városa, mint koronázási város és természetesen Arad is, ahol a közösség egy csoportja éppen akkor helyezte el a kegyelet virágait.
Az ostravai magyar események elválaszthatatlan eleme az ének az Ostravai Csalogányoknak köszönhetően. Ez nem volt másként október 6-án se, amikor katonadalokat énekeltünk, melyeknek szövegét két nyelven is kinyomtattuk, így ismerősöknek, kollégáknak, családtagoknak is meg lehet mutatni a magyar népzenébe ágyazott történelmi emlékezet egy-egy gyönyörű példáját. Különösen jelentős volt elnök asszonyunk, Rákóczi Anna előadása az aradi vértanúkról szóló 13 versszakos ballada eléneklésével, mely után a korábban már említett szomorkás magába fordulás meghitt pillanatai következtek.
Köszönjük a négytagú szervező csapatnak, a szorgos kezeknek és a lelkes részt vevőknek, hogy lehetőségünk volt együtt feleleveníteni és továbbadni október 6-a értékét. Mindnyájan tanultunk és megéltük az eseményekhez kapcsolódó sokszínű kulturális értékek számos példáját, így marad fenn és válik szorosabbá a mai, ostravai magyar közösség is.
