1956 ősze: „Magyarország Remény és Pokol”

Október 23-án diákjainknak levetítettük a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Kolozsvári Főkonzulátus által rendelkezésünkre bocsátott négy ’56-os témájú film közül, Fazakas Péter rendező Árulók című, 2017-ben készült tévéfilmjét. November 4-én, vasárnap este a kollégiumban, az 1956 novemberében, aznap hajnalban megindult szovjet invázióra emlékezünk, aminek célja a forradalom leverése volt, hogy aztán az igazi árulók előkészíthessék az évekig elhúzódó, kegyetlen megtorlást. Sort kerítünk Nagy Imre alakjának és tragédiájának bemutatására, Mészáros Márta rendező, 2004-es történelmi drámájának levetítésével, amiben Jan Nowicki lengyel színész alakítja Nagy Imrét. Ezután részleteket mutatunk meg a gyerekeknek Nagy Imre és mártírtársainak exhumálásáról és újratemetési szertartásáról, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök ifjú politikusként egy egész nemzetet megérintő, súlyos történelmi és társadalmi igazságokat tartalmazó beszédet mondott. Tanulsága a mai tinédzserek számára is fontos üzenet, nem csak otthon az anyaországban, de itt a magyar szórványközösségek fiataljai számára is! Ahogyan miniszterelnökünk ifjú politikusként bátran megfogalmazta, úgy kell nekünk is időről időre, generációról generációra gyermekeinknek megtanítanunk, hogy a szabadság, a demokrácia, nemzeti közösségeink jelene és jövője rajtuk is múlik, sőt, eljön az idő, amikor már csak rajtuk múlik. Mert egyszer át kell adjuk a helyünket, és jövőjük olyan lesz, ahogyan mi most megágyazzuk nekik. ’56 is erre tanít minket. „Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. /.../ Ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ’56-os forradalmárok véres harcokban ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor beteljesíthetjük forradalmunk akaratát.” (Részlet Orbán Viktor beszédéből, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetéskor, 1989-ből) Habár azóta eltelt majd annyi idő, közel három évtized, és felnőtt több generáció, miniszterelnökünk akkori szavai semmit sem vesztettek aktualitásukból, ma is fontos üzenetet hordoznak gyermekeink, fiataljaink számára.

A következő fakultatív történelemórán egy olyan filmről fogunk beszélgetni, ami a szolidaritásról szól, kamaszokról kamaszoknak. Lars Kraume német rendező, „A néma forradalom” című, ebben az évben bemutatott filmjéről. Ami egy igaz történet egy kelet-német osztályról, amelynek diákjai kiálltak a magyar forradalmárok ügye mellett. Pár érettségi előtt álló tinédzser története ez a film, akik felismerik a kelet-német propaganda hazugságait, és rádöbbenek arra, hogy nem ellenforradalmi zavargások zajlanak Budapesten. Az egyik tanórán két perces néma csenddel adóznak a magyar mártíroknak. Az eset eljut egészen a népművelési miniszterig, aki a helyszínre utazik, hogy a fiatal „diverzánsokat” személyesen vonja felelősségre. Aztán ami a fiatalok között történik a hatalom megfélemlítő kísérletei közben, összetartás, árulás, egy életre megváltoztatja egymáshoz való viszonyukat.

„’56 izzó ősze volt, Magyarország Remény és Pokol. Gyűlt a tömeg és a harag nőtt, egy hazug világ szilánkokra tört. Megmozdult a föld.” (Az East együttes ’56 című dalszövegének kezdő strófája. Ének: Takáts Tamás és Malek Andrea.)