Csonka Ákos köszöntötte az egybegyűlteket és mondta el pár szóban, hogy a forradalom miként érintette Zselízt és annak lakosságát.
Idén Potocki Regina, a helyi magyar alapiskola 5. évfolyamos diákja osztott meg pár gondolatot a szabadságról. (Felkészítő tanára Kaszmán Zoltán volt.)
Ezután rövid beszédemben arra irányítottam az egybegyűltek figyelmét, hogy mit tennénk meg a szabadság érdekében.
"Hol álltam volna én ’56-ban? Pincébe húzódtam volna az ágyúszó elől? Ez gyávaság ilyen helyzetben? Vagy kiskatonaként, pufajkásként bátran megtagadtam volna a parancsot? Vagy legalább sortűznél a tömeg feje fölé lőttem volna? És ha megijedek? A szemük közé lövök merő önvédelemből? Elfutok? Átállok? Honnan hová? Hányszor? Ha forradalmár vagyok, öltem volna embert? Benzines palackot hajigáltam volna orosz tankra? Az ügy, az eszme (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, Egységbe forrt szovjet köztársaságok) érdekében meddig lettem volna hajlandó elmenni? Petőfiként elestem volna a harcmezőn vagy emigráltam volna én is? Csak Ausztriáig? Csak Ausztráliáig? Csak Amerikába? Ha maradok, és börtönbe csuknak, mint izgága írócskát, egyetemistát? Hajlandó lettem volna aláírni valamit, hogy megússzak valamit? Mivel kellett volna fenyegetni? Elég lett volna néhány csengő pofon vagy a lelki terror hatásosabb? A magyarok sorsáról mindig a magyarok döntöttek. Ehhez viszont bátorság, elszántság megmaradni vágyás szükséges."
A megemlékezés végén koszorúzásra került sor.
Folytatásként a Magyar Házban az Elfeledett forradalom című dokumentumfilmet tekinthették meg az érdeklődők, melyben egykori zselíziek is megszólaltak.
