Megemlékezések Szeben megyében
A megemlékezés ünnepi műsorát a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai, Angyal Réka Sára és Gresa Dávid állították össze. Az előadásra Vízaknán és Nagyszebenben is sor került. A műsor a forradalom főbb történelmi eseményének vetítettképes felidézéséből állt, amelyet versek, népdalok és énekek is színesítettek.
Vízaknán az ünnepélyes megemlékezés október 21-én volt a református templomban. A vasárnapi istentiszteleten a forradalomról Csiki-Mákszem Lóránd református lelkész is megemlékezett prédikációjában. Párhuzamot vont az aznapi igével, amelynek kapcsán kiemelte az ‘56-os hősök áldozatvállalását, és hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy a saját életünkben mi is át tudjuk lépni azokat az éles határvonalakat, és meghozni azokat a sorsdöntő elhatározásokat, amelyek fontosak az istenkövetésben, magyarságunkban, ahogy tettek 1956-ban az akkori fiatalok Budapesten, akik ki mertek állni életüket kockára téve a magyar szabadságért.
Az istentisztelet után következett az ösztöndíjasok ünnepi műsora, amelyben a vízaknai gyermekek is szerepet kaptak egy-egy versrészlet, ének erejéig. A megemlékezés a tiszteletes úr ünnepi beszédével és a Himnusszal zárult. Ahogy ünnepek alkalmával szokás, a közösségi teremben teadélután következett, este hét órától pedig Szász Attila A berni követ című filmjének vetítésére került sor, amelyet Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa bocsátott rendelkezésünkre.
Nagyszebenben a forradalomról október 23-án este hét órától emlékezett meg a Híd – Szebeni Magyar Egyesület a Sörház utcai Magyar Kulturális Központ irodájában. Az esemény itt is az ösztöndíjasok műsorával kezdődött, majd a Trezor című magyar film került vetítésre. Az este állófogadással és kötetlen beszélgetéssel folytatódott.
A nemzeti ünnepek a szórványmagyarság számára kiemelten fontosak, ha pár órára is, de kiemelik a közösséget a megszokott hétköznapi körforgásból. Az egész akkori világra nagy hatással levő forradalom eseményeinek felidézése erősíti a külhoni magyarokban a nemzeti öntudatot, az együvé tartozás érzését, azt a határozott meggyőződést, hogy ha kevesen is vagyunk egy-egy településen, a nagy egészet véve mégis sokan.
