A Magyar Kultúra Napja
Nemzetünk ékessége, az immár 202. születésnapját ünneplő himnuszunk, Kölcsey Ferenc költeménye talán még inkább magasztos érzéssel töltött el minket ezen a különleges alkalmon, hiszen január utolsó napjaiban, pontosabban 22-én fejezte be jeles szerzőnk a Himnusz megírását egy kézirat tanúsága szerint. Ennek jegyében 1989 óta ekkor ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, beleértve az irodalmat és a művészetet.
Teológiai végzettségem okán fontosnak érzem, hogy kitérjek e nemzetet összetartó, Istenhez fohászkodó énekre, hiszen szakrális tartalma egy bensőséges közösség megerősítését is jelenti számunkra. Közös énekünk/imádságunk csodálatos nyelvünk által egységet teremt itt, a Kárpát-medencében és azon túl is.
A szervezők egy különleges előadással örvendeztették meg a nagyérdemű közönséget. Fehér Ferenc és Wass Albert sorait, jelentős költeményeit is megidézve lépett színpadra Dudás Kata népdalénekes, az Ördögcsáklya Táncegyüttes és további kiváló néptáncosok, valamint Hajvert Ákos és Vajda Noa Pálma versmondók, a Fokos zenekar kíséretével. A színvonalas ünnepi műsort Kisimre Árpád, a topolyai Cirkalom Táncegyüttes művészeti vezetője szerkesztette és rendezte.
Az eseményen átadták a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díjait, a Vajdasági Szép Magyar Könyv, illetve Plakett elismeréseit és az Aranyplakett kitüntetést.
Magyar Életfa-díjat kapott Beretka Szénási Eszter művelődésszervező, Gyurkovics Hunor festőművész, dr. Mák Ferenc író és Utasi Jenő, Tóthfalu plébánosa. Plakett-díjban részesült Bodrogi Hajnalka intézményvezető, Dienes László zenész, Szedlár Rudolf helytörténet-kutató, Varga Viola és ifj. Gazsó Tibor néptáncpedagógus házaspár, valamint Micsik Béla népzenész.
Az Aranyplakett kitüntetést Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke vehette át, aki egyúttal a díjazottak nevében mondott ünnepi beszédet.
Sokadik alkalommal rendezték meg ezt az eseményt Zentán. Korábban már ösztöndíjas társaimmal is ellátogattunk ide, még a programszakasz elején, ugyanis az első két hetünket együtt töltöttük, és ezalatt meglátogattuk a közintézményeket és a szórványközpontokat, sok más érdekes – szakmai gyakorlatszerzés szempontjából fontos – program mellett.
Zentán két különböző napon is jártunk: először végzős középiskolásoknak, másodszor pedig végzős általános iskolásoknak tartottak expót, ahol különböző, magyar nyelven oktató intézmények mutatkoztak be.
Mindez még szeptemberben volt, amikor kellemes, simogató napsütésben barangoltunk a Zentai Nagypiacon. Természetesen útba ejtettük a Főtéri Parkot is, ahol egy csodálatos, zöld környezetbe csöppentünk. A január 24-én tartott ünnepi műsornak a Művelődési Ház színházterme adott otthont, az állófogadást pedig az épülettel – a park érintésével – szemben álló Royal Szállóban rendezték meg.
A szállót még 1911-ben építették Magyar Ede tervei alapján, és a térséghez híven a szecesszió jegyeit viseli magán. Ez volt Magyar Ede utolsó megépített munkája, és az épület 1985 óta műemlék.
Persze Zentán számos más érdekes, jellegzetes épület, múzeum, szobor és emlékmű található. Fontos helyszínként tartják számon a Zentai csata emlékkilátót, a Tűzoltólaktanyát, a Városi Múzeumot, a Szent István-plébániapalotát, a Jézus Szent Szíve-templomot, a Szent Mihály arkangyal-templomot, a Nepomuki Szent János-szobrot, a Zentai csata emlékművét, valamint a Kis zsinagógát és a Városházát, sok más látnivaló mellett.
Zenta nagyszerű úti cél nemcsak azoknak, akik a belvárost szeretnék felfedezni, hanem azoknak is, akik sportolásra vágynak, hiszen domborzati és vízrajzi adottságai igen kedvezőek. Akárcsak szeptemberben, úgy most, a Magyar Kultúra Napján is varázslatos élményekkel gazdagodtam. Zenta nemcsak közigazgatási szempontból jelentős város a Vajdaságban, hanem számunkra, magyarok számára is egy ékesség, egy kincsesláda, amely nemzetünk értékeinek ad teret.
