s közben mi is csak most növünk fel
Biztos vagyok benne, hogy te is, aki épp olvasod a cikkem, találkoztál már ilyen kérdésekkel.
Ilyen és ehhez hasonló dolgok kavarogtak bennem is egészen addig, amíg eljutottam a vicei gyermekházba. Hívhatjuk ezt a sorsnak, vagy a jóisten kezének, de mindenképp egy olyan aktualitás az életemben, ami pont jókor jött velem szembe, hiszen lehetőséget kaptam, hogy elkezdjem a kérdéseimet megválaszolni, vagy legalább azon az úton elindulni, hogy mire nekem lesz gyermekem már tapasztaltabban tudjak nekiindulni egy új élet egyengetésének.
Amikor azon gondolkodtam, hogy egyáltalán mi az a gondolat vagy tananyag, ami a legjobban segítheti a gyermeket az életre való felkészülésben, arra a következtetésre jutottam, hogy olyan foglalkozásokat tartsak és gondolatokat adjak át nekik, amik segítik az életüket és a gondolkodásukat, hiszen még is csak az lenne a cél, hogy felelősségteljes felnőttekké váljanak az életben.
Be kell vallanom, a személyiségfejlesztő foglalkozásaim megalkotásakor igen nehéz feladat, hogy a 10 évestől a 18 éves gyermekekig mindenkinek ugyanolyan érdekes legyen, érthető legyen, ám ugyanakkor ne fulladjon unalmasságba a feladatok elvégzése és a konklúziók levonása. Mindig arra gondolok, hogy bár most nehéz, a minél tökéletesebb munka alapfeltétele az alaposság, a pontosság és a humor, amik hozzásegíthetnek ahhoz, hogy én is fejlődjek és a gyermekek is megfelelő tudást kaphassanak.
Úgy gondolom, hogy ha szívvel csináljuk a munkánkat a programban és a gyermekek látják, hogy mennyire szeretjük, amit csinálunk, ők is motiválttá válnak esetemben magára az életre, a tanulásra és arra, hogy jobbak legyenek. Fontos látnunk, hogy a mi viselkedésünk, reakcióink, dolgokhoz való hozzáállásunk mekkora befolyással van a gyermekekre, hiszen ezeket ők mind elraktározzák általában nem tudatosan és a következő helyzetben, amikor hasonló helyzettel találkoznak ők is ugyanúgy fognak reagálni, ezért amennyire csak az erőnkből telik éljünk tudatosan, mert nem csak magunkért felelünk.
Ha már egy mondat vagy egy gondolat megragad a gyermekekben, már megérte a jelenlétem és a munkám és ha nem mi, akkor kik fogják őket támogatni az élet nehéz és kevésbé nehéz helyzeteiben? Te mit gondolsz?
