A nemzet ifjú költőjének utolsó napjai
Gyalókay Lajos törzskari századossal érkezett Petőfi, Bem után nem sokkal. Az útitárs emlékezete szerint Petőfi öltözetét azon a szerencsétlen napon egy vitorlavászonból készült blúz, mellény és nadrág, továbbá egy szürke köpeny adta, fején egyszerű katonatiszti sapka volt, válláról pedig egy szíjon függő sárga bőrtáska lógott. Aznap tikkasztó hőség volt. Az egész város lakossága az utcákon tolongott, amikor a honvédek megérkeztek, Bem tábornokot, Zeyk századost és Petőfit kitüntetett figyelem kísérte, mindenki látni akarta őket, közel akart kerülni hozzájuk. A városban felállított térparancsnokságon a híres vendégeket ebéddel várták. Petőfit egy Sipos Sándor nevű fiatal székely honvéd kísérte, aki még a 20. század elején is sokat mesélt erről a találkozásról. „Petőfi úr előreindult, én pedig pár lépésre követtem. Leérkeztünk a Matskássy-udvarba, a tornácon Petőfi úr visszafordult, és egy Kossuth-bankó forintot nyomott a markomba.” (Sipos Sándor)
Ebéd után Petőfi Zeyk Domokos honvéd századossal a Gyárfás-kúriához indult. Zeyk Domokos korábban már sokszor járt itt, hiszen a felesége testvére volt Gyárfásnénak. Zeyk Domokosról tudnunk kell, hogy a székely-magyar veterán honvédek egyik legnagyobb bajnokuknak tartották, a héjjasfalvi obeliszket is ennek az élő emlékezetnek a jegyében emelték a 20. század elején az ő és honvédtársainak földi maradványait rejtő tömegsír fölé. Végsőkig küzdött a túlerővel szemben, fedezte Bem, Petőfi és több katonatársa visszavonulását, menekülését, és amikor már nem volt kiút és megadásra szólították fel, hogy elkerülje a fogságot, az ellenséges tisztek gyűrűjében főbe lőtte magát.
A Gyárfás-kúriában elköltött vacsora történetét több forrásból ismerjük, ezekből most nem idéznék. A vacsora után még éjfélig időztek a vendéglátók és a vendégek a kertben, ahol jó hangulatban társalogtak, énekeltek, nem gondoltak a másnapi öldöklő harcra, bíztak a győzelemben. Petőfi éjfél körül, mielőtt elindult a szállására tiszttársaihoz, Szakál János fogadója felé, vendéglátóinak megígérte, hogy ha szerencsés kimenetelű lesz a csata, vissza fog térni. Nem tért vissza. Soha. Senki sem sejtette, hogy az éjszakában távolodó Petőfi alakja később a legendák és a valóság ötvözte beszámolók és elbeszélések formájában fog visszatérni, hogy megmaradjon a nemzeti emlékezet panteonjában, a Gyárfás-kúria kertjében, és a fehéregyházi csatamezőn, amit ma már forgalmas főút szel át.
Segesvár központjából indulva, a városból a négysávos kivezetőn kiérve, Fehéregyházát elhagyva, az egykori Haller birtokon, a Brassó felé vezető főút mellett van az Ispán-kút, Petőfi feltételezett halálhelye. Ha onnan tovább autózunk, Héjjasfalván a Zeyk-emlékmű mellett haladunk el. Álljunk meg, és gyalogoljunk vissza, ott is tegyük tiszteletünket! Héjjasfalva központjában térjünk el Székelyudvarhely irányába, a Nagy-Küküllőn áthajtva Hargita megyébe, a történelmi Székelyföld területére érünk. Újszékely és Alsóboldogfalva után Székelykeresztúrra érkezünk. Ott bárkit megkérdezünk, elmondja, hol található a Gyárfás-kúria. A Gyárfás-kúria falán ez áll: „Ebben a házban töltötte utolsó estéjét Petőfi Sándor 1849. július 30-án.” Bárhonnan érkeztünk, helyezzünk el egy nemzeti színű szalagot vagy kokárdát Petőfi körtefájánál! „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik, ő látta verset írni utoljára.” (Kányádi Sándor Haldoklik az öreg tanú című versének kezdő strófája.)
