Jelenlegi hely

Az örök miniszterség és az advent misztériuma

Moldvai csángómagyar asszonyok Brassóban

/ Ambrus Melinda /
ambrus.melinda képe
Moldvai csángómagyar asszonyok is meghívást kaptak Brassóba az Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház által 11. alkalommal megszervezett adventi vásárra. A kétnapos rendezvény kulturális, egyházi és gasztronómiai programját a házigazda Brassói Evangélikus-Lutheránus Egyházközség állította össze.
Pokolpataki csángómagyar asszonyok és Petőfi-programosok BrassóbanA moldvai Fredeluska Hagyományőrző Csoport előadása a brassói evangélikus templombanBalog Zoltán miniszteri biztost Reményik Sándor-díjjal tüntette ki Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspökMiniszteri biztosi és püspöki társaságban a moldvai csángómagyar asszonyok

Moldvából a pokolpataki asszonyok léptek fel az eseményen, amelyen Reményik Sándor-díjjal tüntették ki Balog Zoltán miniszteri biztost.

Advent második hétvégéjén, szombaton délben nyitották meg a Brassói Evangélikus-Lutheránus Egyházközség udvarán a vásárt, amelyet Advent a keresztény nagycsaládban címmel szerveztek meg. A mézeskalácsos, kürtőskalácsos, forralt boros, kolbászos, kézműves termékeket, ajándék- és dísztárgyakat kiállító standok nagy érdeklődésnek örvendtek, a helyi Vitorlás könyvesbolt kihelyezett polcairól pedig be lehetett szerezni a téli olvasnivalót.

Mire mindenki kibámészkodta magát, és mielőtt megfáztak volna a vásározók, kezdetét vette a templomban az ökumenikus ifjúsági istentisztelet, amelyen rendhagyó módon a Brassóból és környékéről származó teológusok működtek közre. Igei szolgálatot Ambrus Mózes harmadéves református teológiai hallgató végzett Kajcsa Lóránt hatodéves evangélikus teológussal párbeszédet folytatva. Reszponzorikus módon, a jót és a rosszat megjelenítve, szópárbajon keresztül hirdették Isten igéjét, hogy jobban felkeltsék a fiatalok érdeklődését. „Ezzel azt akartuk megmutatni a fiataloknak, hogy az istentisztelet nem egy idejétmúlt dolog, hanem mindig lehet újítani rajta, és lehet az igényeink szerint alakítani azt. A visszajelzések alapján ez sikerült, a fiatalok érdeklődve figyeltek Isten igéjére” – magyarázta Ambrus Mózes. Az ifjúsági istentisztelet zenei részét a sepsiszentgyörgyi református vártemplomi gyülekezet zenekara, a Messzehangzó biztosította.

Az ifjúsági istentisztelet után a kulturális műsor következett a templom udvarán. Felléptek a háromfalusi boricások, akik a hétfalusi csángók jellegzetes táncát ropták, a Mátka Népdalcsoport adventi kántákat adott elő Szamek Lili Petőfi-ösztöndíjas felkészítésével, és bemutatkozott a brassói közönségnek a Boros Rezső Petőfi-ösztöndíjas által vezetett moldvai Fredeluska Hagyományőrző Csoport, amelyet nyolc pokolpataki csángómagyar asszony képviselt. Felcsendült ajkukról, hogy „Hol vattok magyarok,/ Tündöklő csillagok?”, „Áldoztassál, küsded Jézus, világ minden részében”, és sokak számára ismeretlen szakaszokkal bővítve énekelték el a közismert Betlehemnek városában című karácsonyi éneket.

Az estet a Tokos zenekar népzenei koncertje és a generációs szakadékokat áthidaló fergeteges táncház zárta.

Advent második vasárnapján a liturgiát Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Zelenák József esperes és Koszta István lelkész vezette, igét hirdetett Nt. Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, aki az Ézsaiás 9,1–6 alapján prédikációjában elmondta:

„Ne arra nézzetek, ami körülöttetek van, ne azokra a lehúzó erőkre, ne azokra, akik rosszat akarnak nektek. Hanem nézzetek Jézusra! Nézzetek föl a keresztre, nézzetek a gyermekre, mert gyermek érkezik nekünk. Ne féljetek attól, ami jön. Mert Isten valami jót készített nekünk. Ne éljen bennetek az a magyar pesszimizmus – vagy ahogy mondjuk megbocsátóan: az a magyar realizmus –, amely mindig úgy gondolja, hogy ha valami új lesz ebben a világban, na  az csak rosszabb lehet, inkább legyen úgy, ahogy régen volt, inkább legyen úgy, ahogy most van. Ez a magyar realizmus: csak rosszabb ne legyen, mert a végén még megbánjuk. De a keresztyén reménység azt jelenti, hogy az Isten újat hoz, az Isten jobbat hoz. Először az életünkbe, a lelkünkbe hozza, aztán a családunkba hozza, aztán a világunkba fogja hozni, és ezért ne féljünk attól, ha Istennek az igéje életünk kiszámíthatóságát megzavarja és megtöri. (…) Egy indiai költő mondja, hogy mindig, amikor gyermek születik, az egy üzenet a mennyből, azt jelenti, hogy az Isten még nem mondott le rólunk. Mindaddig, amíg gyermekeink vannak, addig nem mondott le rólunk a teremtő Isten, és addig mi sem mondhatunk le önmagunkról, mert a gyermekeinknek a jövőjében van a mi életünknek a jövője, a mi családunknak a jövője, a mi nemzetünknek a jövője. (…) Amikor Zakariást megszólítja az angyal, akkor azt mondja neki, hogy a te fiad lesz az, akinek az életén keresztül majd az apák szíve a fiakhoz tér. Térjen a mi szívünk a következő nemzedékhez. Ne csak azt nézzük aggódva, hogy ez már egy nagyon más világ, ebben nekünk már nincs helyünk, ki tudja, hogy hova viszi őket a digitalizáció, az internet, a technikai fejlődés. Ez már nem a mi világunk. Ha lemondunk róla, nem a miénk. De hogyha az apák szíve – és ez az édesanyákra, a nagymamákra és a nagyapákra is igaz – odatér a következő nemzedékhez, ha a tanítók, tanárok, lelkipásztorok szíve megnyílik a következő nemzedék előtt, és úgy élnek, úgy dolgoznak és úgy szeretnek, hogy a következő nemzedék érezze azt, hogy van mire vigyázni, van mit átvenni, van örökség, van ajándék, ami értékes, mert az nem a mi csodálatos teljesítményünkről szól, hanem Istennek a megőrző munkájáról, akkor van jövő” – biztatta a gyülekezetet a református lelkész, aki prédikációját így zárta:

„A kötelező szerénységgel mondom, hogy én mindig miniszter leszek, mert a lelkipásztornak a latin fordítása így kezdődik a diplomán: Minister Verbi Divini, ami annyit tesz, hogy Isten igéjének szolgálója. Mi itt mindannyian miniszterek vagyunk. Az egyetemes papság azt jelenti, hogy szolgálhatjuk Istent, szolgálhatjuk a gyülekezetünket, a családunkat, a népünket. Az advent olyan perspektívába, olyan távlatba helyez minket, hogy tudhatjuk: a mi életünk el lett készítve a teremtő Istennél. És amikor már nem leszünk itt, a világnak ebben a csücskében, akkor is nála leszünk, és Ő gondoskodik arról, hogy a mi életünknek jövője legyen. Ez az adventnek az üzenete.”

Az istentisztelet végén Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Reményik Sándor-díjjal tüntette ki Balog Zoltán miniszteri biztost, akit Koszta István lelkipásztor méltatott. „A zsinatunk alapította a Reményik Sándor-díjat olyan világi, közéleti szereplők kitüntetésére, akik a magyarságért, a kisebbségért, a népünkért, az egyházunkért egész életükben alkottak, tettek és tevékenykednek” – mondta a díjról a püspök.

Az ünnepélyes díjátadó után a Mátka Népdalcsoport és a pokolpataki Fredeluska Hagyományőrző Csoport énekelt szívet melengető dalokat. A produkciók után a brassói lányokról és a moldvai asszonyokról közös fotó készült, és a nyolc csángómagyar asszony Balog Zoltán miniszteri biztos úr és Adorjáni Dezső Zoltán püspök úr oldalán is készíttetett magáról képi emléket.

Mindemellett óriási élmény volt a nyolc pokolpataki asszonynak szombat este megnézni az addig csak tévében látott Cenk alatti város kivilágított központját. A belvárosi Szent Péter és Pál magyar római katolikus templomban elérzékenyülve hajtottak térdet és kulcsolták imára a kezüket. Hazafele lelkendezve mesélték a sofőr szerepét is magára vállaló vezetőjüknek, Boros Rezsőnek: „Megnyílt a szívünk éneklés közben!”

Mi az adventi várakozás értelme, ha nem ez?