Engedélyeztek havi egy magyar nyelvű római katolikus misét Bákóban
Zsúfolásig megtelt a templom, a hívek pedig áhítatos hangulatban egy szívvel és lélekkel végre az anyanyelvükön imádkoztak Istenhez, akinek szent igéje először szólt magyarul hivatalosan intézményesítve és rendszeresítve a moldvai magyarokhoz.
Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspökhöz Boros Rezső Petőfi-programos ösztöndíjas intézett kérést 2018 decemberében. Magánjellegű kezdeményezéséhez hét moldvai csángó szervezet is csatlakozott támogató aláírásával: a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, a pusztinai Szent István Egyesület, a Pusztina Magyar Házért Egyesület, a Szeret-Klézse Alapítvány, a Frumószai Magyar Oktatásért Nonprofit Kft., a forrófalvi Phoenix Egyesület és a Külsőrekecsinért Egyesület.
„Elsősorban az motivált, hogy én személy szerint nem értem román nyelven a misét. És tudom azt, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Jászvásári minta állt előttem, ahol egyetemista koromban volt havi egy magyar nyelvű mise. Minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy megpróbáljam ezt a kezdeményezést és Bákóban is legyen: van a környéken olyan pap, aki tud magyarul misét celebrálni (a kacsikai búcsún évente egyszer a forrófalvi plébános, Felix Măriuț szokott magyarul misézni); a bákói Szent Miklós-templomban csak havonta egy alkalommal van mise, a többit a mellette levő nagy katedrálisban tartják. Ezeknek a körülményeknek az együttállása kellett ahhoz, hogy belevágjak. A levelembe is ezeket foglaltam bele. Minden benne volt a pakliban, az is, hogy elutasítják a kérést, de próba szerencse, és hála Istennek megkaptuk a jóváhagyást” – mesélt a kérvény ötletgazdája a beadvány megszületéséről.
Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vallási felelőse a hír hallatán örömét fejezte ki az MTI-nek, és felelevenítette, hogy 30 éves küzdelem és megannyi sikertelen próbálkozás előzte meg ezt a pozitív döntést: „Én annyit sírtam a jászvásári püspökségen, hogy még a kövek is megpuhultak volna, de tíz papot állítottak szembe a delegációnkkal, és azt magyarázták, hogy a csángó nyelv nem magyar nyelv.”
Hogy most mégis mi változott, és minek köszönhető a kérés pozitív elbírálása? Boros Rezső szerint ha valakiket nem lehet kitéríteni a hitükből, akkor nem erősködni kell, hanem másfelől megközelíteni a problémát: „A moldvai politika az, hogy a csángók úgyse értenék a magyar nyelvű misét, holott már többször bebizonyosodott, hogy nagyon is értik, hogy is ne értenék?! De ha ezt nem tudtuk a többségiekkel megértetni, akkor más módszerhez kellett folyamodnunk. A püspökséghez intézett levelemben szándékosan és tudatosan nem a moldvai csángókat neveztem meg kérelmezőkként, hanem a magyar anyanyelvűeket, és ebben a formában még nem intéztek kérést a püspökhöz ez ügyben. Talán ez lehetett a siker titka, és valószínűleg a pápalátogatás is nyomott a latban.”
Januárban a kérés jóváhagyásáról szóló válaszlevél megérkezése után komoly előkészületek előzték meg az első bákói magyar misét. Elsősorban a püspökség által kinevezett, a magyar nyelvű misékért felelős két pappal, Felix Măriuț forrófalvi és Andrei Varga bogdánfalvi plébánosokkal kellett egyeztetni. A Petőfi-ösztöndíjas a misét megelőző intézkedésekről a következőket mondta el: „A papokkal való megbeszélések mellett felvettem a kapcsolatot a külsőrekecsini és a klézsei kántorral, és mivel ők nem ismerték a miserendet magyarul, be kellett szerezzem nekik a kottákat. A csángó énekeket is be kellett illeszteni a miserendbe, ezeket Nyisztor Tinka néprajzkutató, vallási felelős és Nyisztor Ilona pusztinai hagyományőrző választotta ki. A miseszöveget megszerkesztettem és kinyomtattam azok számára, akik nincsenek hozzászokva a magyar nyelvű miséhez, hogy ők is aktívan tudjanak bekapcsolódni a szertartásba.”
Boros Rezső a szervezési nehézségek kapcsán megemlítette a moldvai csángó szervezetekkel való egyeztetést: „Nehézségbe ütköztem abban, hogy megértessem velük, hogy nem az a lényeg, hogy buszokkal szállítsuk a misére a csángókat, hanem az, hogy személyes, hitbeli igény merüljön fel bennük az anyanyelvű mise iránt. Mert nem tömegrendezvény szervezése volt a cél, hanem az, hogy Isten igéjét magyarul hallgathassuk és anyanyelven imádkozhassunk. De szerencsére végül sikerült, és mindenki megtalálta a megfelelő megoldást, hogy részt vegyen a misén, ezt az is mutatja, hogy zsúfolásig megtelt a templom, amihez nem kellett semmiféle különösebb ráhatás.”
Az első bákói magyar misét Ciobanu János nyugalmazott pap celebrálta, aki korábban a Bihar megyei Belényesen szolgált, és nyugdíjasként tért vissza szülőföldjére. A 6-8 csángó faluból érkező, népviseletbe öltözött hívek mellett a misére a szervezők meglepetésére sok bákói magyar anyanyelvű ember is kíváncsi volt. A misét egyórás szentségimádás előzte meg, amelyen többek közt a keresztúti áhítatosságot imádkozták, melynek minden stációja után az Aranymiatyánk egy-egy versszakát énekelték el. Az ősi csángómagyar énekek liturgiába való beillesztése magának a püspöknek a kérése volt, aki jóváhagyó levelében arra biztatta a magyar anyanyelvű híveket, hogy őrizzék meg hagyományos vallásos dallamaikat és istenközeli szövegeiket. Így csendült fel imádságos lelkülettel a könyörgés: „Moldováról, édes hazánkról, ne felejtkezzél csángó magyarokról..."
Boros Rezső Petőfi-ösztöndíjas az első bákói magyar misét pozitívan értékelte, és reményét fejezte ki, hogy a Szent Miklós plébániatemplomot nemcsak a kezdeti fellángolás töltötte meg, hanem ezután is minden hónap utolsó vasárnapján szép számban fognak összegyűlni a Bákó megyei magyarok Istent dicsőíteni anyanyelvükön: „A prédikációban elhangzott, hogy Jézus nem holnap, hanem ma tesz csodát. Hát ez valóban csoda!”
