MÁSODSZOR MUTATKOZTAK BE A BARCASÁGI CSÁNGÓK A MAROSVÁSÁRHELYI VÁRBAN
A szeptember 21-22-e között megtartott kézműves találkozón és vásárban Czimbor Izabella szővő, Nagy Klára gyöngyfűző, Szász Ildikó porcelánfestő, Fejér Jolán tojásíró és csipkekészítő, valamint jómagam néprajzkutatóként vettem részt. Vásárról vásárra kiderül, hogy a felkínált sátor egyre kisebbnek bizonyul, hiszen a kézműveseink termékeinek palettája folyamatosan bővül. Éppen a szakmai találkozóknak, a hasonló jellegű vásárokon szerzett tapasztalatoknak, valamint a különböző pályázat nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően egyre több kézműves kísérletezik újabb termékekkel vagy technikákkal.
Így Szász Ildikó virágai már egyre több tányéron, tálon vagy bögrén találják meg helyüket, igazi virágmező terült el az asztalon. Fejér Jolánt kezdetben a gyönyörűen megírt hagyományos húsvéti tojásaiért csodáltuk, ám kísérletező kedve nyomán már a strucc-, emu- vagy a megszokottabb libatojás is áttört csipkemintával díszeleg a kosaraiban. Ha pedig nem kell a feltámadási ünnepre készülnie, amikor ezrével írja a csángó mintákat, akkor épp egy pici hajónak nevezett eszköz jár a kezében, és az eredmény a sok szebbnél szebb hajócsipke-fülbevaló és medál. Az ékszerkészítésben két lánya, Annamária és Malvin is jeleskedik, akik további anyagokat és technikákat vonultatnak fel a különböző korosztályoknak szánt fülbevalók készítésekor.
A hétfalusi csángóruhához gyökérgyöngy dukált, és mai ismereteink alapján nem is tudjuk, hogy vajon őseink hordtak más kalárist, s ha igen, milyent, vették-e vagy készítették. Így hát Nagy Klára először más magyar tájegységek hagyományaira támaszkodott, de a különböző gyöngyök és kristályok megtalálták helyüket fűzve, szőve vagy éppen horgolva, és az asztalon különböző szélességű, mintázatú nyakékek és fülbevalók sorakoznak. Sőt, a csángó szőtteseink mintái alkalmasak arra is, hogy egy-egy női gyöngyékszert díszítsenek. Czimbor Izabella szőtteseit már régóta nem kell bemutatni az érdeklődőknek, már határon innen és túlról is érkeznek érdeklődők és vevők az alkotóházba, ahol ma már nemcsak hagyományos hímesek készülnek a szövőszékein, hanem olyan szövött pántok, mintarészletek, amelyek egy-egy modern ruházati darabot vagy kiegészítőt, használati tárgyat díszítenek majd.
A barcasági csángók hagyományai nemcsak a hagyományos és napjaik igénye szerint újraalkotott termékeken jelenik meg, hanem a folyamatokat bemutató kiadványokban is. A Barcasági Csángó Alapítvány vállalja a régió népszerűsítését, így az egyes rendezvényeken mindezt a Barcasági Csángó Kézművesek Egyesületével karöltve teszi. A marosvásárhelyi Erdélyi Mesterségek Ünnepén a gyerekfoglalkozásokon is részt vettünk akár a szövés alapjait, akár a hétfalusi csángó viseletet bemutatva, hiszen Furuzs mányi és Samu mápó már a marosvásárhelyi gyerekekhez is eljutott.
Mivel a kézművesek egyesülete idén a magyarországi Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagja lett, így a Hagyományok Háza és a NESZ szakemberei egyaránt értékes útmutatásokkal látták el az alkotókat, akik a marosvásárhelyi Erdélyi Mesterségek Ünnepét ily módon nemcsak egy vásárként élhették meg, ahol a termékeiket értékesíthették, hanem egyfajta továbbképzésként is.
Ahogy a NESZ ügyvezető igazgatójától, Ígyártó Gabriellától is elhangzott a meghívás, jövőre irány Budapesten a Mesterségek Ünnepe!
