Bölcsőkéző lányok

Karácsonyi műsorra készültünk a gombosi József Attila Általános Iskola tanulóival, amikor megkérdezem, hogy véletlenül van e valakinek otthon bölcsője, amit díszletként tudunk használni. Több is volt… Gomboson, Doroszlón és lényegében a teljes Nyugat-Bácskában (Vajdaság) nem viccelnek, ha hagyományőrzésről van szó. Karácsonykor a fiúk betlehemezni járnak, a lányok „bölcsőkézni”.

Bogi (Péity Boglárka, 12 éves), hatodik osztályos tanuló, évek óta járja a települést. Egyébként is mindenben benne van, ami művészet, vagy hagyományőrzés. Melodikázik, „modern” koreográfiát rendez, mézeskalácsot írókázik, színjászókörre jár (hozzám! :-), és még ki tudja, mi mindent csinál. Ő mesélt nekem, erről a számomra ismeretlen hagyományról.

Bogi: „Gomboson ez egy hagyomány, amit már régóta járnak a fiatalok. A fiúk betlehemeznek, mi lányok pedig bölcsőzünk. Karácsonyt megelőző 3 nap járták a falut este. Régen népviseletben, fehér népviseletbe öltöve. De most újabban, angyaloknak és Máriának beöltözve kopogtatunk be minden családhoz, idősekhez és kisgyerekes családokhoz, hirdetve Jézus születését énekekkel és ugye, szöveggel. Egy bölcső is van nálunk, egy kisbabát fektetünk bele, hogy ő a Kisjézus.”

Betlehem kis falucskába
Karácsonykor éjféltájba
Fiúisten ember lett, 
Mint kisgyermek született.

Természetesen, dió, cukorka, csoki jár a házalóknak…

Bogiék, két nap alatt huszonöt házat jártak végig, mindenkihez bekopogtak; aki fogadta az örömhírt, annak elénekelték, aki nem, onnan tovább mentek!

Gomboson kívül, Doroszlón és Bezdánban is gyerekek járták a falvakat, betlehemes- és pásztorjátékkal. A régi időkben ennek a hagyománynak gyakorlati jelentősége volt; a sokgyermekes családok élelmiszert gyűjtöttek, hogy legyen tartalék a hosszú télre. A mai jelentősége ennél sokkal nagyobb; lelki táplálékul szolgál. Megerősít bennünket, hogy magyarok vagyunk, bárhol is élünk a világon; összetartozunk, mert egy nyelvet beszélünk és ugyanazok az ünnepeink.

Tárjuk ki szívünket, és engedjük hát be az ott kopogtatókat!