Jelenlegi hely

Bölcsőtől a koporsóig

Előadás a magyar népszokásokról Banja Lukában

/ Fekete Tamás /
fekete.tamas képe
A Szerb köztársasági (Bosznia-Hercegovina) magyarok egyesületéhez a Magyar Szóhoz ellátogattak a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai Izsák Zoltán Sotiris / Versec / és Mitru Barbara / Tiszakálmánfalva/, hogy az itt élő magyarságnak előadást tartsanak énekkel és tánccal szinesítve azt. A tolmácsolásban a banjalukai ösztöndíjas Fekete Tamás volt a segítségükre.
Előadás után A vendégekkelElőadók ( Zoltán, Barbara, Tamás)Előadás közben

A Kisebbségek terme teljesen megtelt, nagyon sok érdeklődő érkezett. A közönséget az egyesület elnöke, Milivojevity Irén köszöntötte. A vendégek között ott volt a banjalukai tiszteletbeli magyar konzul, Slaven Grbić és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke Sutus Áron is, aki az előadás végén köszöntötte az egybegyűlteket, és adta át személyes jókívánságait.

Az előadás a Bölcsőtől a koporsóig címet kapta, fő témája a magyar népi hagyomány és a népszokás volt, valamint a hozzájuk szorosan kapcsolódó népviseletek bemutatása is. Kezdésként Barbara előadásában elhangzott a Palóc himnusz. Ezután Zoltán egy nagyon színes előadást tartott egyházi és polgári szokásokról, születésről, felnőtté válásról, házzaságkötésről, hogyan is történtek valamikor ezek az események, ünnepek, miben különböztek egy-egy tájegységen valamint, hogy ezen eseményeken milyen viseletet öltöttek fel magukra az emberek. Az egész Kárpát-medence magyarságáról szó esett, természetesen, amennyi belefért a rendelkezésre álló időbe. A tematikus felépítés a születéssel kezdődött, a gyermekkoron át a felnőtté válásig, párválasztásig és az esküvőig. Itt ismét Mitru Barbara gazdagította a prezentációt egy sárközi menyasszonybúcsúztató népdallal. Az előadás mint ahogy a címe is sugallja az elhalálozással ért véget melynek lezárása egy moldvai esti ima volt. Az eseményt Zoltán és Barbara felcsíki táncca zárta.

Az előadás befejeztével egy közös beszélgetés kezdődött, ahol a jelenlévők kérdéseket tehettek fel, és egy közös múltidézéssel a helyi közönség, felidézhette egykoron volt gyerek és fiatal korának szokásait, családi ünnepeit.

Az eseményt másnap egy közös bográcsozás követte, ahol a nagyon jó hangulat mellett jó volt a marhapörkölt, a pálinka és a bor, ráadásul a csodás helyszín is felejthetetlenné tette az eseményt, és megszülethettek itt a további összefogás lehetőségeiről szőtt gondolatok is.